Az ország könyvtári rendszere 1989–1991 között gyökeresen megváltozott, az addigi fenntartói hálózat átalakult. A nagy fenntartók közül kiesett a SZOT és a tudományos intézetek egy része. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium könyvtárügyért felelős osztályvezetője, Sóron László szerint a SZOT-hierarchiát leképező szakszervezeti hálózatokba tartozó mintegy 5000 egységből 1500 maradt papíron, de ezeknek csak fele szolgáltathat.
Nyilatkozat
Alulírott, aláírásommal támogatom azt a kezdeményezést, hogy a Bábolna Rt. irányítását Dr. Burgert Róbert vegye át. Ettől azt várjuk, hogy megszűnik a Bábolnán tapasztalható pazarlás, a vezetők és beosztottak közötti érdemtelen különbség, az állam vagyonát nem használják tovább egyéni célra, és Bábolna neve – amit ő tett naggyá – vezetésével visszanyeri méltó rangját a világban – hangzik a kissé szocialisztikussá és patetikussá sikeredett szöveg. Érdemes jól megnézni, mert talán ez az egyetlen vitathatatlan tény az egész történetben.
Légy szíves és avasd be lapunk olvasóit kinevezésed körülményeibe. Praktikusan hogyan lesz egy folyóirat-szerkesztőből államtitkár-helyettes?
Számomra is nagy rejtély, de maga a miniszter, Fodor Gábor keresett meg telefonon. Hazaérve a nyaralásból az üzenetrögzítőn sok más mellett az ő kérése is ott volt, hívjam föl. Ezt meg is tettem. Megkérdeztem: mit tehetek érted, Gábor. Ez a tónus tulajdonképpen bizalmaskodó, ahhoz képest, hogy csak kevésszer találkoztunk. De már ezen alkalmakkor is kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk, közös az ízlésünk, jól értjük egymást.
Tisztelr Főszerkesztő Úr!
A Beszélőben 1994. május 26-án megjelent egy riport intézetünkről „Szolgák és szolgálók Ipolytölgyesen” címmel, amelyet Zádori Zsolt írt. Mint az intézet igazgatója meglepetten vettem tudomásul, hogy az objektív tájékoztatást teljesen mellőzve íródott riportban a pontatlan és valótlan állítások a homályos fogalmazással együtt igyekeztek az újságíró által is elismerten jól működő ismert katolikus intézmény hétéves működése köré a bizonytalanság magvát hinteni.
Mindkét jelenlegi kormánypárt a végrehajtó hatalom ésszerűsítését ígérte. Ennek egyik látványos eleme lett volna egyes szaktárcák megszüntetése. Sárközy Tamás – több párt által elfogadott – tervezetében nyugat-európai mintákra hivatkozva azt javasolta, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot szüntessék meg, és a környezetvédelem feladatait osszák szét más minisztériumok között. A javaslat elvetésének az oka nem annyira a politikusok környezetvédelmi elkötelezettsége, mint inkább a két koalíciós párt előélete volt.
Az rt. elődjét – Államigazgatási Számítógépes Szolgálatot – költségvetési szervként a központi államigazgatási adatfeldolgozás bázisaként hozták létre 1972-ben. A rendszerváltás idején vált vállalattá, épp akkor, amikor az állam információs monopóliuma megszűnt, és több piacképes számítógépes cég jelentkezett. A vállalat 50 millió forint adóssággal indult, így a vezetés rögtön hozzálátott a válság felszámolásának. A létszámcsökkentés mellett átszervezés is történt.
A formálódó új kormánykoalíció szakértői úgy vélik, az egyházak függetlenedése mindaddig nem teljes, amíg az eddigi vitatható és bizonytalan állami finanszírozást nem korszerűsítik.
Megcsonkított konszenzus
Ebben 1990-ben még egyetértett az MDF, az MSZP és az SZDSZ. Az egyházak autonómiájának fontos feltétele, hogy ne függjenek anyagilag az államtól. Ideális esetben ez tökéletesen önálló gazdálkodást jelentene, de ma ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan (pl. az Egyesült Államokban is kapnak adókedvezményeket).
Az MSZP hétvégi rendkívüli kongresszusa – nincs ebben semmi meglepő – elfogadta a szabad demokratákkal kötött koalíciós megállapodást. A körülmények azt sem tették lehetővé, hogy a koalíciót érintő politikai véleménykülönbségek felszínre kerüljenek. A szocialista vezetésnek, a tárgyaló delegációnak ez nem is állt érdekében; zökkenőmentes tanácskozásra vágytak.
Kívánságuk valóra vált, politikai vita nem alakult ki. Az előadó Horn Gyulán kívül a párt jelesei közül csak Békesi László szólalt fel.
Az idézet része egy hosszabb válasznak, amelyet Ottó atya az Ipolytölgyesen működő Szent Erzsébet Egészségügyi Gyermekotthon dolgozóinak kéréseire fogalmazott. A felelet viszont egy hosszú, 1982-ben elkezdődött történet egyik állomása.
Alapozás
Ekkor engedélyezte ugyanis az Egészségügyi Minisztérium és az Állami Egyházügyi Hivatal a katolikus egyháznak egy a súlyosan fogyatékos, a gyógypedagógiai iskolahálózatból kirekedt fiatalokat gondozó otthon létrehozását. Az egyház őszinte vágya és a későkádári kirakatpolitika együttállása tette ezt lehetővé.
Az Egyesült Államokban ennek a kérdésnek vaskos és sikeres köteteket szentelnek. Ez az írás viszont rövid. Amilyeneknek a koalíciós tárgyalásoknak kellene lenniük.
Mert most dönteni, s erről nyilatkozni kell. Az SZDSZ a hétvégi küldöttgyűlésén határoz arról, kormányra kíván-e lépni a szocialistákkal. A küldötteket nehéz helyzet elé állítja a hosszú ideje rájuk nehezedő nyomás. Az 54%-os MSZP-győzelem, úgy véltük, egyszer s mindenkorra véget vet a koalíciós reményeknek, félelmeknek. Ellenkezőleg: az SZDSZ látható vívódása csak növeli a nyomást.
Május 29.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 13 hét
9 év 38 hét
9 év 42 hét
9 év 42 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét
9 év 44 hét
9 év 46 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét