„Ilyen sikeres privatizáció a történelemben az egész világon még nem volt” – állította határozottan Szabó Iván pénzügyminiszter az MDF-frakcióhétvégét lezáró sajtótájékoztatón. „A privatizáció eddigi folyamata sikertörténetnek tekinthető” – fogalmaz ugyancsak ő.
Az elégedettségtől duzzadó mondatokat (duzzad-e a mondat?
A Magyar Út a nemzeti szellemű keresztény középosztály létrehozását tartja céljának, amely hitelesen birtokolja a politikai hatalmat, már puszta létében hordozza az állandóságot és megbízhatóságot. Így nem volt meglepő, hogy ökumenikus istentisztelet nyitotta a politikai rendezvényt, ahol a plébános úrtól megtudhatták a résztvevők, hogy a magyarokat az teszi európaivá, hogy van istenük. A „Cum Deo pro Patria et Libertate” hármas üzenetét boncolgatva finom határvonalat húzott az „igazi szabadság” és a szabadosság, az anarchia közé.
A radai (nagyradai) rosseb (rossz seb) országos hírre tett szert, talán így is lesz a radai tsz-szel is. A kötelező átalakulás igazi állatorvosi lóvá tette a téeszt. Egyrészt az életképtelen tsz-rendszer, másrészt a szabályozatlan mezőgazdasági átalakulás összes kórja, baja kiütközött itt, egyedi sajátosságokkal megtoldva.
Három éve új tsz-vezetés, Herodek Miklós tsz-elnök és Szita Béla főagronómus vette kezébe az irányítást.
A Pátria Nyomda újra ügy lett. 1992. október 6. óta eltelt több mint három hónap alatt számos újságcikk, interjú, nyilatkozat jelent meg, lapunk is foglalkozott a témával (Beszélő, 1992. okt. 17.). Az első időszak hírdömpingjét követő csöndben úgy tűnhetett, hogy a helyzet változatlanul rendezetlen. A leváltott igazgató a helyén maradt, kinevezett utódja feladta a harcot. Az ÁVÜ azonban csendes és konok lépéseket tett az utóbbi hónapokban…
Beszélő: A kárpótlási törvényt egyedül szavaztad meg az ellenzék képviselői közül.
Bertha Zoltán: Szokás hangoztatni, hogy a kárpótlás – miközben régi igazságtalanságokat igyekszik orvosolni – új igazságtalanságokat teremt. Felmerül viszont a kérdés: inkább konzerváljuk a régi igazságtalanságokat, és segítsük elő az azokból kifejlődő spontán méltánytalanságok megszilárdulását? Nyilvánvaló, hogy teljes igazságot nem lehet szolgáltatni.
A Jászi Oszkár Kör (JOK) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen alakult 1985 októberében. A kör története talán két szakaszra bontható. Az első szakaszban a szaktudományos, ismeretterjesztő jelleg dominált. Tagsága igen heterogén volt: reform-KISZ-esek, népiek, liberálisok, anarchisták, trockisták. Az összetartó erőt közöttük elsősorban Nagy Pista, a Történelmi Intézet akkori könyvtárosa teremtette meg és az az általános felismerés adta, hogy valami nem stimmel az egyetemen, a városban, az országban. Eleinte a kör nem volt egyéb eseményekre összeverődő szerveződő hallgatóságnál.
Járai Zsigmond egykori jegybankelnök a fiával közösen Kárpátiát hallgat. Miért?
Néhány hónapja fut az MR1 Kossuth Rádió új műsora, a Történet, hangszerelve (szerkesztő: Szikra Zsuzsa). Ebben olyan közszereplőket hívnak meg szombatonként, akik valamilyen szempontból a hét híreiben fontos szerepet kaptak. Az interjúalanyok többnyire életpályájukról beszélnek, olykor intimitásokat is elárulnak, sőt kedvenc zenéikből is válogatnak.
Horváth Aladárral, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökével, miniszterelnöki tanácsadóval Révész Sándor és Zádori Zsolt beszélget
A választási kampányban a Baloldali Roma Összefogás szervezetei mellett több vidéki MSZP-s polgármesterjelöltnek segítettél. Közismert, hogy Medgyessy Péter tanácsadója vagy. A kilencvenes évtized elején mintha még kissé máshogy képzelted volna a dolgot.
Arra utaltok, hogy most nem az SZDSZ közelében politizálok?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét