Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Isten csodája


A Magyar Út a nemzeti szellemű keresztény középosztály létrehozását tartja céljának, amely hitelesen birtokolja a politikai hatalmat, már puszta létében hordozza az állandóságot és megbízhatóságot. Így nem volt meglepő, hogy ökumenikus istentisztelet nyitotta a politikai rendezvényt, ahol a plébános úrtól megtudhatták a résztvevők, hogy a magyarokat az teszi európaivá, hogy van istenük. A „Cum Deo pro Patria et Libertate” hármas üzenetét boncolgatva finom határvonalat húzott az „igazi szabadság” és a szabadosság, az anarchia közé. Enyhe zavart okozott, amikor 1100 éves ittlétünk helyszínét a Duna–Tisza közében jelölte meg, pedig ha háta mögé tekint, nem bakizik, hiszen a szervezők a lyukas ’56-os lobogó és koronás-címeres állami zászló közé a teljes Kárpát-medence vízgyűjtő területének vaktérképét helyezték el.

A prédikációk után Petőfi Sándor Isten csodája című verse hangzott el, majd Sándor György Dörner György hangján üdvözölte a megjelenteket. A kiváló humoralista így ottnemlevőségében sem tagadta meg abszurd és groteszk stílusát. Minden bekezdését e fordulattal kezdte: „Eljöttem a Magyar Út Körök első országos értekezletére…”

Itt volt viszont teljes testi terjedelmében Csurka István, és bizony hiába a kényes ízléssel összeállított kultúrprogram, amibe az érces hangú Balogh Marton – sok más mellett – elénekelte az „Engem hívnak Fábián Pistának” kezdetű népdalt is, a közönség leginkább őrá volt kíváncsi.

A rendszerváltozás energetikusa

Mire a Beszélő megjelenik, már tudott dolog, hogy a szakadás, a skizma elmaradt. Az alapító beszéde íróhoz méltó terjedelmű volt, de semmi igazán újat nem hozott sem tartalmában, sem hangvételében. „Minden részsiker ellenére a magyarság nem mondhatja teljes jogú birtokosnak magát. A hatalom nagyon nagy része még azoknak a kezében van, akik november 4-én kerültek hatalomra. Több nemzedék váltotta már egymást ebben a hazaárulásban. Az eszközök egyre civilizálódtak, egyre körmönfontabbá váltak, de a lényeg nem változott. Helycserére lett volna szükség, de valójában ez csak a legfelsőbb szinteken történt, ott sem mindig szerencsés módon. A rendszerváltozás energiahálózatából szinte teljesen kikapcsolták a nemzeti és népi erőforrásokat, az egész energiarendszer a baloldalé, pontosabban ugyanazoké maradt, akik a múltban is a kapcsolóállomások mellett ültek. A rendszerváltozás meghatározó ereje a nemzetközi kapcsolatait is felhasználó, bizonyos köröket félrevezető, másokat megijesztő, hol reformkommunista, hol liberális klikkek, gazdasági érdekközösségek kezén maradt.”

Beszéde következő részében Csurka kifejtette, hogy vissza kell térni a lakitelki gondolathoz, célhoz, a saját út, a magyar üt kiépítéséhez. Ehhez azonban véleménye szerint le kell mondani a békés átmenet paktumos alkupolitikájáról, amihez a kormány is hozzá van láncolva.

Véleménye szerint a kormány és a kormánypártok bár igazán kiváló rendszerváltoztató törvényeket hoztak, „nem voltak képesek meggyőzni a magyar népet, hogy megváltozott a világ. Ne keressük a felelősöket, mert valamennyien felelősök vagyunk, mindannyian benne voltunk a békés átmenetben. (…) Bennünket csakis az különböztethet meg azoktól, akik itt vannak a mi oldalunkon, és még nincsenek itt köztünk a magyar úton, hogy mi már látjuk, hogy így nem mehet tovább. (…) Olyanná kell lennünk, mint amilyenek az őskeresztények voltak. Nekik megvilágosodott az igazság, ők csak arra törekedtek, hogy másokat felvilágosítsanak, megtérítsenek.”

Naftás liberalizmus

Csurka István nem hagyott kétségek közt, s elárulta, ki van a másik oldalon: a pufajkás kommunisták és a „naftás liberálisok”, akik Thomas Mann hőséhez hasonlóan „napfényes alpesi nyugágyak után vágynak, persze úgy, hogy idehaza továbbra is a népi-nemzetiek túrják az elzálogosított földet”. Megnyugtató tudni, hogy az irodalmi-politikai vitáktól megfáradt művészek időt szakítanak egy kis földtúrásra, hiszen „liberális pengékkel itt még egyetlen rétet sem kaszáltak le”.

A karóverő

A mozgalom működéséhez meg kellett határozni eszméit s céljait. Ezek eléggé ismerősek 1987-ből. Csurka szerint nem kell ragaszkodniuk sem a bal-, sem a jobboldalhoz (l.: az MDF nem ellenzék és nem kormánypárt), hiszen már számos keresztény és nem keresztény szocialista csatlakozott a szervezethez. A feladat a pártoktól mindig is idegenkedő többség megszólaltatása, egy agora, egy fórum kialakítása (lásd fórumot kell teremtenünk, magyar demokrata fórumot), melyet már nem köt az 1989-es egyezség, mint a mai parlamenti pártokat, akik „mindannyian részesei az ún. parlamentarizmusnak, aminek szépséghibája, hogy a régi rendszer vörös csillag helyett piros szegfűvel foglal benne helyet. (…)” A szellemi karóverés nem a saját táborukkal szemben, hanem azok mellett kell hogy történjék. Nem új pártra, hanem „alulról építkező, tiszta lappal induló mozgalomra” van szükség. „A cél az eddig kialakult félig-meddig-demokrácia kiteljesítése.”

A demokrácia kiteljesítésének a Magyar Út Körök főideológusa három fő karóját verné le, de azokat mindenképpen:

1. karó: A bankok privatizációjuk során nem kerülhetnek külföldi kézbe. A jelenlegi nagybankokat, ha kell, egységesítéssel kell erőssé és magabiztossá tenni.

2.  karó: A magyar termőföld sem mehet át idegen kézbe.

3. karó: Magyarország nem adhat már most többletjogokat a betelepülő kisebbségeknek.

„Mindannyian szóvivők vagyunk!”

A Magyar Út Körök működési vázlata át van itatva akcionizmussal és impresszionizmussal. „Mindenkinek tartoznia kell egy körbe”, amely kis körök feladata lehet: állásfoglalás helyi ügyekben, részvétel, munkavégzés, kapcsolódás országos ügyekben, viták, és a legfontosabb a választás. Még ugyan nincs eldöntve, hogy a következő választásokkor külön jelölteket állítanak, avagy kormánypártiakat támogatnak, de mindenkit le kívánnak „vizsgáztatni igaz magyarságból”.

Rövid időn belül a magyarság meghatározó, legnagyobb tömegmozgalmává akarnak válni. „Bennünket az különböztet meg, hogy mi állandóan mozgásban vagyunk. Sohasem elégszünk meg azzal, amit már elértünk, újabb és újabb hódításra törekszünk, egészen addig, amíg az egész magyar élet a birtokunkba kerül.” Ez a gondolat váltotta ki a legnagyobb ovációt a nagy meleg miatt néha már lanyhuló figyelmű közönségből: sokan talpra pattanva tapsoltak a dicső jövő hallatán.

Hasonló sikert aratott a sajtóval kapcsolatos néhány mondat is. A köröknek le kell gyűrniük az ellenséges tömegkommunikációt, nem múlhat el hét, hogy a Magyar Út meg ne szólaljon a tv-ben és a rádióban. „A sajtószabadságot nem szabad összetéveszteni a teliholddal, amelyre liberális csaholással kell felugatni a stúdiókból, nem is kis pénzért.”

De addig is, míg végre a sajtó nemzeti szellemű lesz, kötelező a Magyar Út elveinek gerinces képviselete. „Mindannyian szóvivők vagyunk” – hangzott a jól ismert, Csurka szájából mégis oly pikáns mondat.

Díszvendégek

A Csurkát ünneplő taps után nótákkal körítve jeles díszvendégek előadásai következtek. A szervezők elképzelése szerint három pillérre támaszkodik a Magyar Út: politikai, szervezési és társadalmi pillérre. Az előadásokat e pillérek köré rendezték. Úgy tűnt: hiába a hallgatóság lelkesültsége, az előadások színvonala károsan befolyásolja a nézőszámot. Szivárgás indult először a büfébe, majd onnan haza. Nemigen viselték el például Farkas Elemér rendszerelméleti fejtegetéseit a többváltozós hírláncok bemenetének és kimenetének ideáltípusáról, a bokor- vagy farendszerről, mely bizonyos prímek és csakis bizonyos prímek szorzataként határozható meg. De így járt Pajor Kálmán úr is, aki a halasi normáról, a Magyar Út Körök szervezeti előképéről beszélt. Szomszédom, egy idősebb úr indulatosan, kabátját cipelve, egy sornyi érdeklődőt felállítva ekkor vonult ki. Akkor nyugodtam csak meg, amikor ugyanez az úr ezt háromszor megismételte. Még sincs nagyobb baj.

Nagyágyúk

Szerencsére jöttek még a publikumot érdeklő és olykor feltüzelő előadók és előadások. Egy frakciónyi képviselő mellett (Dragon Pál, Mizsei Béla, Király B. Izabella, ifj. Fekete Gyula, Halász István, Szilassy György, Szűcs M. Sándor, Horváth Béla, Zétényi Zsolt, Bognár Emil, Szabó Lukács) ott ültek az elnökségben Murányi László, Stefka István, Kósa Csaba, Nagy Feró, Stolmár G. Ilona, Csete György, Gombos Gyula, Balczó András, Grosics Gyula és még sokan mások.

Zétényi Zsolt felvázolta elképzeléseit jogállamiságunkról: „ha a jogállamiságon a bűnüldözés elmaradását, ha a jogfolytonosságon a kommunista személyek és értékek átmentését értik, akkor nekünk ezekre nincs szükségünk”. A már-már krónikusan az igazságot kutató képviselő krónikásokat keres, hogy együttműködve a Magyar Út Körökkel megírják egy-egy település 40–50 évnyi politikatörténetét. Az így keletkezett anyagot összesítenék, s ez egy vádirat alapját képezhetné.

Halász István, a Monopoly-csoport tagja három fontos javaslattal állt elő az ország végveszélybe kerülését megelőzendő.

1. A szakszervezeti vagyon szétosztása csak a szakszervezeti választások után történhet, a hat szakszervezeti tömörülés egyezsége véleménye szerint törvénytelen. Támogatják az alkuból kimaradtakat, koordinálják tevékenységüket, sőt, adott esetben az Alkotmánybírósághoz fordulnak.

A 2. és 3. javaslat csatlakozás Csurka karóihoz a magyar termőföld és magyar bank ügyében egy kiegészítő javaslattal: ha privatizációkor egy magyar természetes vagy jogi személy értékelhető javaslatot tesz egy vagyontárgyra, még akkor is ő kapja meg, ha a külföldi ajánlat jóval kedvezőbb.

Ifj. Fekete Gyula csatlakozott Halász István mérsékeltnek mondott, „jó szándékkal átitatott” kormánybírálatához. Szerinte Antall hibát követett el, amikor hatalomra kerülésekor nem tárgyalt az adósságcsökkentésről, amikor nem változtatott „Európa egyetlen családellenes adórendszerén, amikor nem próbálja meg a gazdaságot élénkíteni (ezt Dragon Pál is sürgette).

Király B. Izabella és Szilassy György a Magyar Út Körök erkölcsnemesítő, nevelő, a fiatalságot a jóhoz orientáló lehetőségére utalt. Szilassy szerint példaképeket kell az ifjúság elé állítani, neki például Csurka István a példaképe. Király B. Izabella, aki megjelenésével a legnagyobb tapsot kapta, az elmúlt hetek történéseire is utalva megjegyezte, hogy nem akar mindenkinek tetszeni: „…én csak azoknak akarok tetszeni, akik az elmúlt években nem váltak tányérnyalóvá, nem adták el magukat egy tál lencséért.” Bízunk benne, hogy a tanárnő és családja közti viszony nem fog romlani.

Zacsek Gyula szerint 1994-ben a Magyar Út Körök által kijelölt képviselők majd egy olyan miniszterelnököt támogathatnak, akinek nem kell a beiktatása napján elmondani, hogy hány millió magyar miniszterelnöke.

Nagy emberek

A mozgalom civil jellegét biztosítandó a politikusok mellett számos közéleti személyiség is felszólalt. Kettőt emelnék ki.

Csete György a Közakarat Egyesület nevében beszélt a Duna Tv érdekében, az MTV ellen. Csete Györgyöt magyar voltában naponta gyalázzák, sértegetik, félrevezetik. Javaslattal élt a Magyar Út Körök szimbólumaival kapcsolatban is: ne csak a dekorációban szereplő két lobogó, hanem Árpád zászlaja mögé felsorakozva „sorjázzunk” a Magyar Úton 1996, 1100 éves honfoglalásunk, 40 éves forradalmunk és EXPÓNK éve felé.

Balczó András többek között arról beszél, ki lehet, pontosabban ki nem lehet a Magyar Út tagja. Ne lehessen tag az, aki homoszexuális vagy szabadkőműves, illetve aki tételes ateista.

Címzetes

Egyetlen kvázi kormánytag vett részt az értekezleten: Dr. László Jenő, a HM címzetes államtitkára. A többiek, bár Bogdán Emil szerint „kikérték” őket a miniszterelnöktől, nem jöttek el.

László úr szerint az ország függetlenségét egy szuverén magyar nemzeti hadsereg tudja megvédeni, amihez magyar hadiiparra és tisztikarra van szükség. Ha bármiféle konfliktushelyzet alakulna ki térségünkben, és az keményen áthatna hazánkra, akkor egyetlen nemzetközi fegyver lenne, amit bevetnének ellenünk (értsd: Magyarország mint agresszor): az embargó. Ezért kell a magyar iparnak és kereskedelemnek a magyar hadsereg technikai hátterét biztosítani. Véleménye szerint a tisztikar nagy része átállt a nemzet mellé, de a hadsereg megújításához „fiatalokra van szükség”, akik már családjukból hozzák a nemzeti érzést. A hazaszeretetet ugyanis nem lehet tanulni, annak gyökerei vannak, s azoknak a magyar családokból kell kiburjánzaniuk. A pályaválasztó gyerekek rokonait arra szólította fel: gondoljanak arra, hogy a magyar hadsereg tisztje is lehet a gyerekből, s büszkék is lehetnek arra, hogy tisztek, hisz minden nemzetnek a tükörképe a hadsereg, a hadsereg tisztikara.

Határozat?

Az értekezlet azzal végződött, hogy közfelkiáltással elfogadtak egy sebtében szerkesztett határozatot, amelyik tiltakozik Andrásfalvy Bertalan leváltása miatt, és új pénzügypolitikát sürget. A határozat valószínűleg Antall Józsefnek szól, bár közvetve a miniszterelnök úrnak köszönhetik, hogy volt miről „határozni”.

A Magyar Út Körök első országos értekezlete csöndesebbre sikeredett, mint számították, mindenképp csöndesebbre, mint ha az MDF országos ülése előtt lett volna. Teljesen nyitva maradt, hogy mi lesz a mozgalommal, amelyik akció nélkül összedől, hogyan fog működni, ha egyáltalán létezik. Egyelőre úgy tűnik: Csurkáék talonban tartják a Köröket.

Mellbőség

Az emberben felmerül, a kérdés, hogy mitől magyar a Magyar Út, mi fűzi össze az elhangzottakat. Aztán eszébe jut, milyen félve olvasta fel a műsorközlő az egyik referáló nevét és műve címét: „…G-o-m-b-o-s… Gyula és a Magyar Út.” Persze, neki is Gömbös jutott eszébe. Gömbös Gyula 1932-ben körvonalazódott Nemzeti Munkaterve, amelynek kulcsfogalmai összecsengenek az 1993. február 13-án hallottakkal: nemzeti közösség érdeke, öncélú magyar nemzeti állam, Duna-völgyi hegemónia, hadsereg-fejlesztési program, szociális problémák megoldása, tőkés és alkalmazott összebékítése, demokratikus szabadságjogok megnyirbálása, engedelmeskedő államapparátus, nagymérvű személycsere, választások befolyásolása, egységes nemzeti közvélemény és világnézet, önző bankok elleni harc, kis- és középegzisztenciák támogatása, szigorúbb vámrendszer, kormány melletti tüntetések, a sajtó, a rádió befolyásolása, hadüzenet a korrupciónak, haszonlesésnek…

Egy anekdota szerint Gömbös igen hiú ember volt, s kiváltképp büszke volt arra, hogy mellbősége egyezik Mussoliniéval.

Az még rejtély, hogy Csurka István vajon kinek a mellbőségére vágyik. Hasonlóképp talányos az országos értekezlet határozatának utolsó mondata.

• Belföld