Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Cséplő Gyurik

„Úgy kezdődött, hogy visszaütött.” Ez a meghatározás tökéletesen illik a Liga-vezetők közt múlt péntekig tartó nyilatkozatháborúra, ami a sajtóban és azon kívül zajlott. Egy-két rövid horog, csapott és lengő az elkeseredett belharcból a Beszélőnek is jutott (l. Beszélő, 3. sz.; MN, január 22.).

A közönség fásultan követte, ha ugyan ezt tette, az eseményeket. Látott már néhány szervezetet szétesni az utóbbi négy évben. A Liga szimpatizánsai csalódottan legyintettek: „ez is olyan, mint…” A többi szakszervezet (a Munkástanácsokon kívül) részvét nélkül nézte a társ vergődését.

Az ügyész közbeszól

A péntekre meghirdetett választmány és a szombatra kiírt küldöttgyűlés nem sok jóval kecsegtetett. A mára már használhatatlan alapszabály eltérő értelmezése végképp két táborra osztotta a szervezetet. Az Őry-csoport legitimnek tartotta a rendkívüli küldöttgyűlést, a többiek ezt a választmány döntésétől tették függővé, bízva az ottani erejükben.

A január 6-i választmányi ülésen, amelyen döntően gazdálkodási hibákra hivatkozva mentették fel Őry Csaba elnököt és alelnökét, Gaskó Istvánt (furcsamód a gazdasági elnök maradt), az egyik mandátumvizsgáló szabálytalanságokat fedezett fel a szavazás körül. Az ügyészséghez fordult, amely példás gyorsasággal válaszolt: az ülésen a mandátumvizsgálók sorozatosan megszegték a Liga alapszabályát (mulasztásos törvénysértés); az 1972. évi V. törvény 16. paragrafusa alapján felszólítja és indítványozza a bizottság újbóli összehívását és eddigi gyakorlatának megszüntetését.

Tanács a választmánynak

Az Őry-pártiak ezek után – némi joggal – bizonyítottnak vélték: a január 6-i döntések érvénytelenek. Ezt erősíthette az ügyész január 20-i levelének megszólítása is: tisztelt elnök úr.

Még ugyanaznap került sor a Liga Tanács ülésére, ami a másnapi választmányt volt hivatott előkészíteni. A tanács az ügyészi indítványt figyelmen kívül hagyva tényként kezelte a felfüggesztéseket. 8 pontos határozatában dobogós (3.) helyezést ért el Kozák László, a Liga és a Beszélő munkatársa, aki a „munkavégzéssel kapcsolatos elvárható magatartást” durván megsértette. Az 5. pontban a legitimációs válság „tudatos elmélyítésére irányuló szándéknak tekintették a mandátumvizsgáló bizottság munkájának akadályozását, tevékenységének megkérdőjelezését”.

Végül indítványozták, hogy a tagszervezetek 30%-a által kért küldöttgyűlést a választmány minősítse országos konferenciának, ami, értelemszerűen, semmiben sem dönthet.

Választmány a kongresszusnak

A rendkívüli választmány úgy kezdődött, amint azt várták. Három óra alatt kiderült, egyenlő arányban oszlanak meg a voksok.

Szerencsére nemcsak a tanács javaslata került a választmány elé. Többek is dolgoztak valamiféle konszenzus létrehozásán. Maga Őry is, aki egyébként is jóval higgadtabban politizált, mint az őt támogatók. A befutó azonban a pedagógusok, a repülőgép-szerelők és a Tungsramosok egyezménytervezete lett. Ez sem volt azonban egyszerű.

A „hármak” két részletben tartandó küldöttgyűlést javasoltak, amelynek első napján csak az előre egyeztetett kérdésekben (ideiglenes elnökség, előkészítő bizottság felállítása és a második nap kijelölése) dönthetnek. A PDSZ egyik képviselője azonban kijelentette, csak akkor írják alá az őáltaluk is jegyzett tervezetet, ha az első nap februárban lesz. Ez a visszatáncolás a másik két előterjesztőt felbosszantotta, hisz épp a szombati gyűlés legitimálása és a várható események kézben tartása volt az egyik céljuk. Az egyezménybe közben belemenő Őry-párt somolyoghatott, ezzel nyert ügye lett, szombaton küldöttgyűlés.

Az egyezséget aláírták, némi meglepetésre a PDSZ is.

Első nap a másodiknak

Szombatra két kérdés maradt. Eljön-e elegendő számú küldött, és sikerül-e betarta(t)ni a friss alkut.

A gyűlés – igaz minimálisan – határozatképes volt. Az egyezség sem sérült, minden pontját elfogadták. Voltak ugyan, akik morogtak, mondván, a kongresszust nem korlátozhatják paktumokkal; de más, a Liga jövőjét komolyan érintő javaslat nem került a plénum elé. Lehetetlen is lett volna, hisz Őryék nem birtokolták a mandátumok több mint 50%-át, a többiek pedig csak arra szorítkozhattak, hogy esetleges kivonulásukkal megbénítsák a további munkát.

Az érdemleges, a Liga sorsát eldöntő lépések azonban csak most, a „kongresszusi szünetben” várhatók. A kölcsönös gyanakvás még megvan, de a bizalmat erősítheti az alku sértetlensége.

A kollektíván lemondott elnökség és tanács feladatát áprilisig ellátó paritásos testületek nehéz helyzetben vannak. Mindkét tábor azt várja tőlük, keményen markolják egymás üstökét: minél kisebb engedményeket tegyenek minél nagyobb nyereség ellenében. Másrészt a Liga belső válságát ezek után nem kenhetik az alapítók hatalmi versengésére, a jelenlegi vezetésben nincs már közülük egy sem. Most csak az újakon múlik: törik vagy hajlik.

• Belföld