Skip to main content

Beszélő hetilap, 7. szám, Évfolyam 5, Szám 7

(Soós Péter) - Kőszeg Ferenc: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

(Somorjai László): [Olvasói levél]

(Szabó Judit): Kedves Mink András!

(kőszeg): A választás kormánya

nl [Neményi László]: Kormányátalakítási hercehurca / Spin control Antall módra / Itt a piros, hol a piros

Eörsi János: Félbeszakadt egy mű

Révész Sándor: „Vesszük az ellenzék ábrándjait…”

Találgatástörténet

Zádori Zsolt: Vaktérkép e táj

: A Magyar Út Körök első országos értekezletének határozata

Kőszeg Ferenc: „Most már elég az ellenkezésből…”

Beszélgetés Kuncze Gáborral

Gyarmati István: A biztonság esélyei

(Dr. Derce Tamás) - (Nagy István): Petike (ki) jár

avagy egy lócsiszár fekete pénteke

F. Havas Gábor: Kedves Derce Úr!

(Nagy István): [A levél]

Zolnay János: Bölcsek köre

Vargha Márton: Elszabott társadalomkép

(Dr. Dobos Krisztina) - Beszélő: Csak íROK és fúROK

Langmár Ferenc: Külkereskedelmi totó

avagy a szakemberek tippjei

[Langmár Ferenc]: 12 milliót a csődért

–eö– [Eörsi János]: Az Ybl szerződései

: Szerződés

: Betéti szerződés

E. J. [Eörsi János]: Hozomra adott vállalatok

Voszka Éva az önprivatizációról

Bóc Imre: Vigyázat, azbeszt!

Vytautas Radzvilas: Semmi hatalmat senki másnak!

Yehuda Lahav: Kitörés a kettős csapdából

Schiller József: Irány Brazília?!

Bikácsy Gergely: A hiány

Bori Erzsébet: Szirtes-felhő

Hajdu István: New York, Armory Show, 1913. február 17.

Tandori Dezső: Bocsánat

Bán Zoltán András: Kornis Mihály: Napkönyv l–ll–lll

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon