Skip to main content

12 milliót a csődért

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A csődbe jutott Iparbank volt vezérigazgatója most, hogy eltávolítottak székéből, 12 millió forint végkielégítést vehetett föl (nettó 7 milliót). Kollarik István, old vélhetően pénzügyminiszter-helyettesként érdemelte ki ezt a széket, két és fél évig volt a bank vezérigazgatója. Ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy valaki felelős legyen azért, hogy a bank most csak az állam sokmilliárdos támogatásával maradhat életben.

Kollarik a végkielégítést állítólag azért vehette föl, mert más bankvezetőkhöz hasonlóan olyan öt évre szóló munkaszerződése volt, amely szerint, ha közös megegyezéssel a szerződés lejárta előtt távozik a bankból, akkor a hátralévő időre járó fizetését egy összegben fölveheti.

Az esetről beszámoló Magyar Hírlap megjegyzi, hogy például a szintén bajba került Konzumbank vezérigazgatójának hasonló szerződése volt. Ő alig fél év után távozott a bankból, igaz ő már egy alig menthető bankot vett át. Ennek ellenére csak néhány hónapnyi végkielégítést vett föl.

Egyszer így, másszor úgy?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon