Skip to main content

Külkereskedelmi titoknokok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő olvasói az elmúlt hónapokban bőven olvashattak a külkereskedelemről, egyebek között a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával (NGKM) folytatott polémia kapcsán. Kádár Béla miniszter, legutóbbi sajtótájékoztatóján, a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó konkrét kérdésekre nem tudott választ adni, de a minisztérium illetékes munkatársai fölajánlották a konzultációt. Igen ám, de a beosztottaknak erre csak a főnökük adhat engedélyt, a főnöküknek pedig az ő főnöke, és így tovább. Ilyen bonyolult mechanizmusban nem csoda, ha a kérdéseket írásban szükségeltetik átadni. A kérdések – amelyek az 1990–92-es, valamint az idei első negyedévi időszakra vonatkoztak – megszülettek, válasz viszont egy sem.

Minket kötnek az előírások, mondta jó okkal az egyik főnök, s hivatkozott Kádár Béla titkosítási rendeletére. Érdemes kiragadni néhány idézetet ebből a tavaly áprilisban kelt, „az államtitokkör és a szolgálati titokkör meghatározásáról” szóló rendeletből. „Nemzetközi gazdasági kapcsolatok vonatkozásában államtitok… a nemzetközi szervezetekben képviselendő magyar álláspont…, a nemzetközi szervezetekben külkereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos tevékenységünkre vonatkozó adatok és információk a jogszerű nyilvánosságra hozatalig; …a külgazdasági koncepciók számításai; a külkereskedelmi és fizetési mérleg alakulásáról készített előzetes prognózisok, számítások, elemzések, megállapítások (kivéve a növekedési ütemeket), a fizetési mérleg javítására hozott korlátozó vagy tiltó intézkedések, a pénzügyi likviditás összefoglaló adatai a jogszerű nyilvánosságra hozatalig…”

Aligha vitatható, hogy az ország érdekeinek védelmében is létezik egyfajta üzleti titok, de a rendeletbe, ha jól értem, minden belefér, ami a külkereskedelemre vontakozik. S ami ennél is nagyobb baj, hogy a jogszerű nyilvánosságra hozatal eszméje valószínűleg magában a miniszterben ölt testet.

Lássuk tehát azt a néhány kérdést, ami a jelek szerint az államtitokkör kategóriájába tartozik.

– Hogyan alakult az aktív és passzív[1] bérmunka, anyag és díj, illetve ágazati és országcsoportonkénti bontásban? Ezek az adatok ellentmondásban vannak-e például az iparstatisztika által megfigyelt bérmunkával vagy a folyó fizetési mérlegben rögzített bérmunkadíjjal?

– Hogyan alakult a külkereskedelmi forgalom végleges, ideiglenes és újrabehozatal/-kivitel[2] bontásban?

– A miniszter úr által a legutóbbi hónapokban közölt adatok az adott időszakban a vámhatárt átlépő áruk utáni fizetési kötelezettségeket, vagy az adott időszak tényleges kifizetéseit jelentik-e?[3]

– Mekkora a behozatalban vámmentesen vámkezelt forgalom, s azon belül a legalább tízmilliárd forintnyi nagyságot elérő jogcím?[4]

– Hogyan alakultak az árindexek, mekkora időbeli késéssel állnak az indexek a minisztérium rendelkezésére?

– Legalább negyedévenkénti bontásban hogyan alakult a mezőgazdasági export, termékcsoportonként?

– Mekkora volt a barterkereskedelem, országosan és ágazati bontásban?

– Hogyan alakult a reexportforgalom, s van-e eltérés a folyó fizetési mérleg megfelelő adatához képest?[5]

– Miként alakult az energiahordozók forgalma? A külkereskedelmi statisztika és az Energiafelügyeletnek az energiahordozók külkereskedelmét érintő adatai közötti eltérésnek mi a magyarázata?

Hogyan alakultak a külkereskedelemhez kapcsolódó fuvarköltségek, s mi a magyarázata az elmúlt évek változásainak?[6]

– Egy pénzügyminisztériumi anyag állítása szerint a mai, a vámhatáron való átlépést rögzítő statisztikai rendszer nem képes arra, hogy pontos éven belüli adatokat közöljön. Megfelel-e a valóságnak ez az állítás?

Jegyzetek

[1] Az aktív bérmunka a magyar cégekkel végeztetett bérmunka, a passzív az, amikor külföldieket bíznak meg hazai vállalkozások bérmunkával.

[2] A nagyságrendek jellemzésére: 1992-ben az ideiglenes behozatal értéke például 200 milliárd forint körül alakult.

[3] Az áruszállítás és a fizetés között több hónapos eltérések is lehetnek. Egy hirtelen vagy periodikus változásnál egyazon időszakban az áruszállítás és a fizetések egyenlege több százmillió dollárral is eltérhet egymástól. Az eltérés mértéke és tendenciája fontos jellemzője lehet a változásoknak.

[4] Idetartozik többek között az apport is.

[5] A reexport egyfajta közvetítői kereskedelem, külföldi cégtől megvásárolt áru továbbadása.

[6] Feltételezhető, hogy statisztikai problémák miatt a külkereskedelmi fuvarköltségek egy része az áruk értékében jelenik meg.












































Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon