Skip to main content

Beszélő hetilap, 19. szám, Évfolyam 5, Szám 20

R. S. [Révész Sándor]: A magyar lazac / Galambesszencia / Azért az űr az úr…

–eö– [Eörsi János]: Jöttem, láttam…

Kőszeg Ferenc: Lesz-e ügyvédje a népnek?

Kiss Ilona: Nincs és nem is lesz…

Körkérdés a magyar–ukrán szerződésről

(kőszeg): Királynő a menhelyen

Zolnay János: Nem csatlakoztunk egyetlen csoporthoz sem

Interjú Iványi Györggyel

Neményi László: „Báránybőrbe bújt birkák…”

Vezetési válság a német szociáldemokrata pártban

Langmár Ferenc: Ingyenes készpénz

[Langmár Ferenc]: Külkereskedelmi titoknokok

Eörsi János: És akkor mi van?

F. Havas Gábor: Negyvenévi tetszhalál után…

Beszélő-beszélgetés Forgács Pállal

Kozák László: A titkos tb-kampány

Radics Viktória: Nézd, milyen nyomorult kis pokolgép az ember!

Stevan Tontic szarajevói költővel beszélget Radics Viktória

Bán Zoltán András: Az utolsó jugoszláv emlékezete

(Az Ex Symposion Danilo Kis-emlékszáma, 1993. 3–4. szám)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon