Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Eredetileg márciusra tervezték ezt a megmozdulást.

– Valóban, az időzítés jobb is lett volna, hiszen több dolog történt akkor az országban, ami aktualitást adott a gyűlöletkeltés elleni programnak, azonban március 14-én nem tudtuk volna megoldani, hogy ez a békés séta valóban pártsemleges legyen.

Beszélő: Ha a szervezők számításai bejönnek, akkor a jövő heti méreteiben hasonló demonstráció lesz, mint a Demokratikus Charta 1992. szeptember 25-i megmozdulása. Van-e különbség a két szervezet között?

– Nyilván  mindenfajta kezdeményezésnek van valamilyen társadalmi és politikai üzenete. De amikor egészen meghatározó alapértékekről van szó, akkor két dologtól óvakodni kell: egyrészt mindenki igyekszik bizonyítani, hogy a másik fél nincs ezen értékek birtokában, és ezáltal elsikkadnak maguk az alapértékek. Másrészt ha valaki valamilyen általánosan   támogatott  értéket  meghirdet, akkor a politikai erők ezt valamilyen választási viszonyrendszerbe helyezik, és féltékenyen reagálnak.

Beszélő: Van-e konfliktus a két mozgalom között?

– A Charta és a Tégy a gyűlölet ellen! között számomra abszurdum bármilyen konfliktus. A Tégy a gyűlölet ellen! azonban nem csatlakozott egyetlen csoporthoz sem, ezért nevezték már fasisztának és bolseviknak egyaránt. A Chartához közel álló körök egy MDF–Fidesz-összeborulást előkészítő mozgalomnak tekintettek minket, az MDF-hez közel álló vagy kereszténydemokrata szellemiségű   személyek viszont chartás fiókszervezetnek vagy szekta jellegűnek ítélték mozgalmunkat. A mai magyar társadalomban az a meghatározó kérdés, hogy egy konzervatív liberális teljesítményelvű társadalmat építünk, vagy pedig egy védőbb, újraelosztó szociáldemokrata modellt preferálunk. Az előbbinek nincsenek társadalmi tartalékai, az utóbbinak nincsenek gazdasági tartalékai, a politikai elit pedig nem tudván a választ, egyre inkább nem létező kérdések felé fordul. A XX. századi magyar értelmiség szégyene a népies-urbánus vita. Mára ismét sikerült a társadalompolitika középpontjába emelni ezt a felületes, buta kávéházi vitát, amelyben mindenki bepiszkolta magát. Eközben súlyos problémákkal kell szembenéznünk. Hangsúlyozom, hogy amikor mi kirekesztés ellen szólunk, akkor nemcsak az antiszemitizmusra és a cigányellenességre gondolunk, hanem a szegénységre és a munkanélküliségre is.

Beszélő: A kormánypártnak van egy markáns szélsőjobboldali szárnya, a gyűlöletet olykor kormányzati oldalról is gerjesztik. Lehetséges-e olyan antirasszista mozgalmat szervezni, amely nem politizál?

– Az utóbbi hónapokban a kormányzati magatartás sokat józanodott; talán nekünk sikerült megfogalmazni, hogy a társadalom nagy része nem fogadja el a gyűlöletkeltést. Tényleg nem történt meg a szociális, liberális és demokratikus minimum definiálása. Én egyik első aláírója voltam a Demokratikus Chartának, amelynek kezdeményezői eredetileg éppen arra tettek kísérletet, hogy a demokratikus jogok oldaláról megfogalmazzák ezt a minimumot. Ezután a Charta elégedetten elfogadta azt, hogy ezeknek az alapjogoknak a képviselete valamiféle ellenzéki szerep. Úgy gondolom, hogy alapjogokról nem lehet kormánypárti–ellenzéki összefüggésben beszélni. Természetesen meg kell kérdezni valamennyi politikai párttól, hogy mit tesz az alapvető értékek védelmében.

Beszélő: A tavalyi Charta-megmozduláson az MDF-tag Kerényi Imre mondta az egyik legnagyobb hatású beszédet. Sokan úgy vélekednek, hogy nem a Charta fogalmazta meg magát ellenzéki politikai erőként, hanem politikai ellenfelei kényszerítették ebbe a szerepbe.

– Ebben van igazság, hiszen Surányi György elbocsátása éppen ezt bizonyította. Pártpolitikai szempontból persze nagyszerű dolog, ha a másik oldal bizonyítja azt, hogy nem támogatja az alapvető értékeket. Véleményem szerint azonban nem az értékek deklarálása a lényeges, hanem gyakorlati érvényesülésük. Biztos, hogy Nyugat-Európában aktívan dolgoznak olyan politikusok, köztisztviselők, akik magánemberként elitisták vagy rasszisták. Magyarországon is és Franciaországban is közöttünk élnek azok, akik képesek volnának fasizmust csinálni, de nem engedhetik meg maguknak.

Beszélő: Magyarországon éppenséggel úgy tűnik, hogy a politikusok sok mindent megengedhetnek maguknak.

– Szavakban talán igen, de az emberek nem vevők erre.

Beszélő: Nem fenyeget-e az a veszély, hogy a pártsemlegességét hangsúlyozó Tégy a gyűlölet ellen! egy szép napon szintén ellenzéki oldalon találja magát?

– Nem szeretném, ha az a benyomás alakulna ki, mintha a Tégy a gyűlölet ellen! a Charta riválisa lenne. Ez nem így van. A módszereink valóban eltérőek. Aláíróinknak például csupán töredéke értelmiségi. Ősszel kezdjük el következő akciónkat, a helyi konfliktuskezelő fórumok felállítását. Azt szeretnénk, ha az emberek megértenék, hogy mi is az ő igazi bajuk. Sok olyan technika van, amely lehetővé teszi, hogy az emberek csoportban megbeszéljék saját problémáikat, és beleélve magukat a másik oldal szerepébe megértsék konfliktusaik valódi gyökereit.

Beszélő: Helyi felkérésre állnak össze a konfliktuskezelő fórumok?

– Ez sokkal spontánabb folyamat, mint gondolnánk. Mi még nem tudtuk, hogy nekünk vannak helyi csoportjaink, amikor már elkezdtek megalakulni. Kiadtuk ezt a felhívást, majd elkezdtek érkezni a telefonok, hogy mi vagyunk a Tégy a gyűlölet ellen! kör ebben és ebben a faluban, és mit csináljunk.

Beszélő: Mi történik akkor, ha a vasárnap esti A Hét című tévéműsor főszerkesztője úgy fogja felvezetni a szombati demonstrációról szóló tudósítást, hogy az előző napon ismert ellenzéki, baloldali, liberális személyiségek rendezlek showműsort a Tabánban.

– Bizonyos korlátokkal lehetünk csak befolyással arra, hogy mit mond rólunk a sajtó. Azon a sajtóértekezleten, amelyen bejelentettük a május 15-i megmozdulást, egy liberális újságíró azt kérdezte, hogy mivel védekezik a Tégy a gyűlölet ellen! az ellenzékiség vádja ellen. Erre azt válaszoltam, hogy az emberek 90%-a támogatja azt, amit mi akarunk, márpedig az emberek 90%-a nem kormánypárti és nem ellenzéki. Egy kormánypárti szerkesztő erről a következőképpen számolt be: Iványi György hangsúlyozta, hogy a Tégy a gyűlölet ellen! nem ellenzéki mozgalom. Tessék figyelni az összjátékot mindkét oldalról.

• Belföld