Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

A két párt eltérő tárgyalási pozíciója csak politikai egyezséget tett lehetővé, elvszerű, szakmai kompromisszumot aligha. A szabad demokraták várható őszi vereségét csak a szocialistákkal kötendő választási szövetség mérsékelheti, az MSZP viszont a jogszabály módosításakor minden bizonnyal súlyos árat szab a koalíciós mentőövért. A megállapodásban egy szó sem esik választási együttműködésről, de a dokumentum nyitva hagyja az alku lehetőségét: ha a felek megegyeznek, akkor jelentősen módosulhat az önkormányzati rendszer, amit néhány hónappal korábban az SZDSZ még a jogállam legstabilabb elemének minősített.

Szakértő apparátusok

Vita nélkül állapodtak meg abban, hogy a tízezer lakosnál nagyobb települések is közvetlenül választanak polgármestert. Ez megkönnyíti az országos szintű választási szövetségkötést, hiszen egyszerűbb polgármesterjelöltek kölcsönös támogatásáról megállapodni, mint helyi pártszervezetekre bízni az alkalmi koalíciós megállapodásokat. Minden észérv ellenére valóra váltották az Országházról álmodó – és ténylegesen mandátumhoz jutott – polgármesterek vágyát, eltörölték a kétféle tisztség összeférhetetlenségét. Novemberre tűzték ki az önkormányzati választások időpontját, bár logikus lenne a két ciklus időbeni elkülönítése.

A szabad demokraták saját keserű önkormányzati tapasztalataik miatt szeretnék csillapítani a helyenként zabolátlanná vált önkormányzati belharcokat. A szocialisták viszont „helyi szinten” is nagyobb szerepet kívánnak adni a „szakértő” apparátusoknak a „laikus” választott képviselők rovására.

A megállapodás a szó szoros értelmében „tisztázza” a polgármester, a jegyző, illetve a képviselő-testület viszonyát; az új szisztéma csak abban az esetben működőképes, ha elméletileg kiiktatjuk a helyi politikai küzdelmeket, tehát feltételezzük, hogy a tényleges döntések valahol másutt születnek. A polgármesterek befolyását növelheti a közvetlen választás, illetve az, hogy az új szabályozás szervezetileg alájuk rendeli a jelenleg többnyire rivális alpolgármestereket. Csökkenti viszont mozgási szabadságukat munkáltatói joguk megvonása. A hivatal munkatársait – „a polgármesterrel egyetértésben” – a jegyző nevezi ki, ugyanakkor az apparátus feladatait – „a jegyzővel egyetértésben” – a polgármester határozza meg. A jegyző felett továbbra is a polgármester gyakorolja a munkáltatói jogokat, így „egyetértés” hiányában működésbe lépnek a „megszokott” reflexek: a jegyzők tekintélyes része a mostani ciklusban sem töltötte ki hivatali idejét.

A polgármester széke is meginoghat, a tervezett jogszabály-módosítás „puhítja” a tartós bizalom elvét. A jelenleg elmozdíthatatlan polgármester megbízatása megszűnik, ha jogi felelősségét a bíróság megállapítja. Tekintettel arra, hogy a polgármester ellen keresetet a testület nyújthat be, a túlterhelt bíróságok minden bizonnyal önkormányzati belharcok színhelyei lesznek.

Csapdának bizonyulhat a köztársasági megbízottak, illetve hivatalaik jogállásának megváltoztatása, illetve a KMB-régiók megszüntetése is. Mivel közigazgatási bíróságok felállítása a következő ciklusban szóba se jöhet, a törvényességi felügyeletet és a másodfokú hatósági jogkört a létrehozandó megyei BM-hivatalok gyakorolják – innen már csak egy lépés az erős vagy középerős megye visszaállítása, ami mellett az MSZP tárgyalódelegációja elkötelezte magát.

Középerős megye

A liberálisok négy éven át védelmezték az önkormányzatiság eszméjét a centralizációs törekvésekkel szemben, a szocialisták viszont elsősorban a megyék igazgatási, illetve újraelosztó szerepét kívánták minél nagyobb mértékben helyreállítani. Eredeti javaslatuk nemcsak a megyei céltámogatások elosztásának jogát kívánta a megyei önkormányzatokra testálni, de a települési önkormányzatok függő helyzetét is deklarálni akarta.

A politikai egyeztető tárgyalásokon elnagyolt kompromisszum született helyenként dodonai megállapításokkal. A megyei önkormányzatokat közvetlenül választják, a területi tervezés „összehangolására” és a „decentralizált pénzalapok normatív elosztási rendszerének meghatározására” megyei területfejlesztési tanácsok alakulnak. A területfejlesztési tanácsok részben szövetségi, részben korporatív alapon szerveződnek; képviseltetik benne magukat az adott megye települési önkormányzatai éppúgy, mint a helyi munkaadó kamarák és munkavállalói érdekképviseletek. Bár a megállapodás siet leszögezni, hogy a megyei önkormányzatok a jövőben sem kapnak újraelosztó szerepet, és a megye, illetve a települési önkormányzatok között nincs hierarchikus viszony, nyilvánvaló, hogy a megyék középerős hatalmi központokként szerveződnek újjá.

Budapesti mesék

A fővárosi törvényt hatályon kívül helyezik, a Budapest kormányzását szabályozó új rendelkezéseket a módosítandó önkormányzati törvényben rögzítik.

Az SZDSZ számára változatlanul a főváros jövője a legsúlyosabb feladvány. A fővárosi önkormányzat a koalíciós tárgyalásokat megelőzően az egyszintű önkormányzati rendszer kiépítése érdekében készíttetett háttértanulmányokat. Kilényi Géza koncepciója megszünteti a kerületi önkormányzatokat, testületeik csupán a főváros által átszármaztatott hatáskörrel bírnak. Szegvári Péter az egykori City-koncepciót aktualizálta; elképzelése szerint a város belterületét csupán egyetlen önkormányzat irányítja. A belső kerületekben elöljáróságokat szerveznek, a külső kerületek a kiválás és a kényszertársulás között választhatnak.

Válaszul Újpest főépítésze is előrukkolt egyszintű modelljével. Herényi András a Magyar Közigazgatásban publikálta „szövetségi főváros”-koncepcióját, amely a választott fővárosi önkormányzatot a várost alkotó független kerületi önkormányzatok „kötelező céltársulásával” kívánta felváltani.

Egyik szélső álláspontnak sem volt esélye, az SZDSZ tárgyalódelegációja végül azt a verziót fogadta el, amely megőrizve az eddigi kétszintű modellt, a kerületi polgármestereknek biztosított volna tagságot a Fővárosi Közgyűlésben. Ezt azonban az MSZP vétózta meg, így a megállapodás – nem várt ajándékként a Városháza számára – számottevően bővíti a főváros jogkörét, hierarchikus rendeletalkotási jogot adva minden olyan kérdésben, amely a város egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érinti.

Alkudozások

Ha az új önkormányzati törvény az igazgatási „középszint” megerősítése érdekében akar központosítani, törekvése bizonyos keretek között ésszerű lehet. Ha a megállapodás révén az újdonsült koalíciós pártok azt akarják, hogy az országos politikai alkuk az önkormányzati döntéshozatalt is befolyásolják, a siker kétséges.

A koalíciós megállapodás garanciális elemei nem ültethetőek át az önkormányzatokra. A pártvezetők nem ismerik a lokális politika közegét, ha azt gondolják, a helyi érdekcsoportok feje fölött alkudozhatnak. A központban megkötött választási koalíciók éppúgy kámforrá válhatnak a képviselő-testületi arénákban, mint ahogy az SZDSZ-es többségű (ön)kormányzás is fikcióvá lett az eredetileg liberális önkormányzatok zömében. Az egykori megyei apparátcsikok is idegenül mozognak majd régi hivatalaikban, ha nem veszik tudomásul az erőviszonyok megváltozását.

A liberális önkormányzatok esetleges választási veresége sem temeti maga alá az önkormányzatiságot.

• Belföld