Neumann Eszter, Zolnay János: Szüdi János: „Ahol nincs véleménynyilvánítási szabadság, ott tanszabadság sincs”

Az Ön pályafutása a minisztérium jogászaként egybeesik a tanszabadságra, kimenet-szabályozásra, a szabad iskolaválasztásra és a normatív finanszírozásra épülő magyarországi közoktatás negyedszázados, most radikálisan lezáruló történetével. 1985-ben kezdődött el az a folyamat, amelynek során létrejött a világ egyik legliberálisabb, ugyanakkor legegyenlőtlenebb közoktatási rendszere. A nyolcvanas évek közepén már senki nem hitt a szocializmus életképességében, de a rendszerváltásnak sem láttuk jeleit.

• Tovább

Zolnay János: Beszélő-beszélgetés

• Tovább

Zolnay János: A mediánszavazó meghódítása

A jóléti rendszerváltás szocialista leleménye bizonyos értelemben a Fidesz négy évvel korábbi „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” szlogenjére replikázott. De míg a Fidesz az addigi konszenzus felrúgását és a javak újraporciózását ígérte választóinak, a szocialisták békét hirdetve elosztási alkut kínáltak. Ebből adódóan az MSZP kampányjelszava rejtve hagyta a piacra dobott politikai áru, a jóléti újraelosztás legfontosabb dilemmáit, amit nem is nagyon lehet a párt marketingeseinek a szemére vetni.

• Tovább

Zolnay János: Érces hattyúdal

A közvélemény-kutatási adatok és a feltartóztathatatlan kétpártosodási trend alapján sokan úgy vélik, hogy a közoktatási reform az SZDSZ utolsó markáns ecsetvonása a Magyar Köztársaság politikai portréján. Mindenesetre a Medgyessy-kormány első komoly társadalompolitikai reformcsomagját éppen a szabad demokrata irányítású Oktatási Minisztérium terjesztette elő; a négy SZDSZ-es minisztérium közül eddig az egyetlen, amelynek önálló arca és a szocialistákétól lényeges pontokon eltérő politikája van.

• Tovább

Zolnay János: Térségiszony

Az Orbán-kormány kétbalkezes lokális politikájának nagy része volt a bukásában. A Fidesz úgy vélte, hogy polgármesterei, önkormányzati képviselői egységes, fegyelmezett országos mega-frakcióvá szervezhetők, az ellenzéki vezetésű városok szavazópolgáraival pedig előbb-utóbb meg lehet értetni, hogy a fejlesztési források elosztásáról a mindenkori kormány saját szempontjai alapján dönt.

Egyik számítás sem igazolódott.

• Tovább

Zolnay János:

A Fidesz másképpen reagált a vereségre októberben, mint áprilisban. Az országgyűlési választások elbukásába a Fidesz máig nem nyugodott bele, a helyhatósági kudarcot Áder János azonnal elismerte. Ezáltal óhatatlanul is elismerte az áprilisi eredmények el nem ismerésén alapuló politizálás kudarcát is. Az el nem ismerés kurzusának jövője attól függött, hogy sikerül-e a Fidesznek ismét döntetlen közeli eredményt kiharcolnia, és a választások tisztaságát újból kétségbe vonva tartósan megkérdőjelezni a képviseleti szervek legitimitását.

• Tovább

Zolnay János: Pro urbe

A nyíregyházi önkormányzat az elmúlt két évben sokat tett az ország egyik legnagyobb cigánytelepe, az egykor Guszev kapitányról elnevezett, ma már a hivatalosságok által inkább Huszártelepnek nevezett városrész fejlesztéséért. Pályázati források mellett a város saját büdzséjéből is jelentős összeget fordított a telep fejlesztésére. Közmunkaprogramokat szerveztek, csatornáztak, kicserélték a vízvezetékeket, roma közösségi házat nyitottak.

• Tovább

Zolnay János: A Tocsik-botrány

„Jelentős megtakarítást értem el az állam, azaz mindannyiunk számára” – összegezte tíz hónapos munkájának hozadékát kissé archaikus stílusban Tocsik Márta, akit az ÁPV Rt. bízott meg azzal, igyekezzen peren kívül megegyezni az önkormányzatokkal az úgynevezett belterületi földekkel kapcsolatos követeléseikről. Utoljára a hetvenes években használták az „állam, tehát mi, mindannyian” fordulatot a Tervhivatal illetékesei.

• Tovább