Skip to main content

Zolnay János

Sipos Anett, Zolnay János: Ingatlanpanama

A pesti zsidó negyed elpusztítása

Két fénykép, két mosolygó férfi. Az egyik képen Demszky Gábor főpolgármester látható, amint 2005 áprilisában Hunvald György társaságában részt vesz a Gozsdu udvar–Holló utca beruházás nyitányán, és ezáltal a Városháza szimbolikusan áldását adja a városrész elpusztítására. A másik fotón Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke pózol a Síp utca 10.-ben, amikor az Óvás Egyesület tematikus sétára hívta a zsidó negyedben, hogy figyelmeztessék a házrombolások által okozott visszafordíthatatlan károkra. Mezős Tamás szakmailag elfogadható koncepciónak tartotta többek közt a műemléki védettségű Síp utcai házak nagy részének lebontását, és azt, hogy a paravánként megtartott homlokzat mögé, a zsinagóga tőszomszédságában felhúznak hét emeletet.

Révész Sándor, Zolnay János: „Ami történt, az a gettó csinosítgatása”

Havas Gáborral Révész Sándor és Zolnay János beszélgetett

Zolnay János: Térszemle

Oktatáspolitika és városfejlesztés Pécsett

Az esélyegyenlőség problémája csak a PISA 2000 jelentést követően lett része a magyarországi oktatáspolitikai vitáknak, és a 2002-es kormányváltás után vált az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitű­zé­sévé. Ugyanakkor az esélykiegyenlítő oktatáspolitika csaknem kizárólag a szegregációs folyamatok meg­fékezésére koncentrált, mintegy azt sugallva, hogy az egész problematikának a roma, illetve a szegény diákok elkülönült oktatása a gyökere.

Zolnay János: Vákuumfalvak, vákuumiskolák

Kistelepülések, kisiskolák, közoktatási kirekesztés

Az egészségügyi reform és a kormánykoalíció bukása, valamint a sokáig állékony alkotmányos rendszer megrendülése indokolttá teszi, hogy megvonjuk a szabadelvű társadalompolitika két évtizedének mérlegét. Kiinduló állításunk az, hogy a liberális politika két év­tizede akkor is rajta hagyta nyomát a magyar társadalmon, ha az SZDSZ kibukik a parlamentből. A párt szabadelvű társadalompolitikájának egy része meggyökeresedett, és valószínűleg túléli a szabadelvű alkot­mányos rendszert.

Zolnay János: Városszövet – bűnszövet

1 hozzászólás

A főpolgármesteri székért folyó idei választási kampány más, mint a korábbiak. Jelenleg ugyanis a háború utáni korszak legnagyobb épület- és értékpusztítása folyik Budapesten; a pusztítás olyan rengeteg ingatlant érint, hogy az már a város jellegadó beépítését veszélyezteti. A folyamat mögött korábban elképzelhetetlen nyíltságú önkormányzati korrupció és ingatlanspekuláció áll.

Zolnay János: Huszonhárom kisváros

Negyedik ciklusának derekán első ízben ingott meg Demszky Gábor pozíciója. Nemcsak a főpolgármester veszítette el népszerűségét, de a Városházát másfél évtizede irányító „kormány” egésze is vesztésre álló, megzavarodott csapat benyomását kelti.

Zolnay János: Cigányügyi számmisztika

Tavaly az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke azt nyilatkozta, hogy személyesen szeretné elmagyarázni Orbán Viktornak, téves a kormányfő által közölt 7,2 milliárd forintos adat, a kormány valójában kevesebbet költ romákra. A miniszterelnök válaszra sem méltatta Farkas Flóriánt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon