Skip to main content

Zolnay János

Zolnay János: Lakás(f)osztás

Az önkormányzati lakásgazdálkodás alkonya?


A törvény lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szól. Az elnevezés első része arra utal, hogy a jogszabály a lakás- és helyiséggazdálkodás kereteit kívánja rendezni, a második része viszont éppenséggel a gazdálkodás lehetőségétől fosztja meg az ingatlanok jelenlegi tulajdonosait, az önkormányzatokat.

A törvény egyrészt drasztikusan szűkíti a bérlők eddigi kvázi tulajdonosi jogait, tehát megfosztja őket bérlakásuk korábbi de facto vagyoni értékétől.


Zolnay János: Játék három kapura

Közalkalmazotti fizetések


Amint ismeretes, a pénzügyminiszter tavasszal, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásairól hazatérve, amellett tett hitet, hogy a közalkalmazottaknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, s e tételét építette be a július elején benyújtott ’94-es költségvetési tervezetébe is (Beszélő, május 22. és július 10.). E szerint az eltökélt terv szerint egy évvel elhalasztanák a közalkalmazotti törvényben ’94.

Zolnay János: Lejtőfrász

A budai Várlejtő rendezési terve


A Várlejtő, illetve a kerület beépítése keltette indulatok régi keletűek. Négy évvel ezelőtt elsősorban a Toldy Ferenc utca–Donáti u. találkozásánál lévő játszótér beépítése ellen tiltakoztak a Várlejtő Bizottság életrehívói. A mostani tervek a játszóteret érintetlenül hagyják, ám a botrányt kavaró rendezési terv fő elemei 1989-re nyúlnak vissza. A tanácsi vezetés ekkor hozta létre az Inber Ingatlanhasznosító és Beruházásszervező Kft.-t. Az Inber Kft.

Zolnay János: Álom a házról

Fejlesztési tervek a Józsefvárosban


A Józsefvárosi Önkormányzat a város leghírhedtebb slumkerületének revitalizációjára csak építészeti és tervtorzókat örökölt. A középső Józsefvárosba belehasító lakótelepépítkezés az egész negyed lebontásának csalfa ígéretével odázta el a felújítást. A nyolcvanas évek végén fővárosi pénzforrásból kezdték felújítani a József krt.–Mária u.–Krúdy Gyula u. által határolt ún. 1. tömb nyolc épületét. A munkákat az IKV Revitalizációs Irodája készítette elő, 38 családot végleg elköltöztettek, 36 család visszaköltözhetett. Az eredeti tervek szerint az 1.

Zolnay János: Hiába van palotád Budán…


Az interpelláló képviselő szerint az önkormányzatok kiszolgáltatottak az építtetőknek, akik abban a biztos tudatban emelhetik akármilyen épületeiket, hogy legfeljebb néhány tíz- vagy százezer Ft-os büntetéstől kell tartaniuk, komolyabb következményektől – bontástól – azonban nem.

(Ráday Mihály), Zolnay János: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Zolnay János: „Hiába van palotád Budán…” (Beszélő, 1993. június 5.)


Tisztelt Beszélő!

„Hiába van palotád Budán…” címmel Zolnay János foglalkozott nemrégiben elhangzott parlamenti interpellációmmal. Néhány pontosítást kell tennem az olvasók tájékoztatása érdekében.

A szerző szerint „Józsa Fábián belügyi államtitkár”-hoz interpelláltam. Nem így van. A belügyminiszterhez és a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez interpelláltam, helyettük válaszolt Józsa Fábián. Jobban mondva felolvasta a Köztársasági Megbízott Hivatala által írt anyagot.




Zolnay János: A szegénységnek nincs vallása

Interjú Iványi Gábor metodista lelkésszel
A királynő a menhelyen


Beszélő: Mikor jött létre a Dankó utcai hajléktalanszálló, és mi volt ebben az Oltalom Karitatív Egyesület szerepe?

– Az épületet a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kapta meg az önkormányzattól arra a célra, hogy megvalósítsa oktatási és karitatív elképzeléseit. Magyarországon két metodista hitvallású egyház működik, egyik ezek közül a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. Az Oltalom Karitatív Egyesület az én személyemen keresztül kapcsolódik az egyházhoz, mivel én lelkész is vagyok, és az egyesületben dolgozók egy része egyházban dolgozó személy.


Zolnay János: Nem csatlakoztunk egyetlen csoporthoz sem

Interjú Iványi Györggyel


Beszélő: Eredetileg márciusra tervezték ezt a megmozdulást.

– Valóban, az időzítés jobb is lett volna, hiszen több dolog történt akkor az országban, ami aktualitást adott a gyűlöletkeltés elleni programnak, azonban március 14-én nem tudtuk volna megoldani, hogy ez a békés séta valóban pártsemleges legyen.

Beszélő: Ha a szervezők számításai bejönnek, akkor a jövő heti méreteiben hasonló demonstráció lesz, mint a Demokratikus Charta 1992. szeptember 25-i megmozdulása.




Zolnay János: Terézinvestitura

Változatok tömbrehabilitációra a Terézvárosban


Az érintett terület átfogó rehabilitációjának terve közel tízéves. A máig érvényes koncepció azon alapul, hogy a Belváros feltételezett terjeszkedése lehetővé teszi a lerobbant belső terézvárosi lakóépületek felújítását, részben az „A” tömbbe ékelődött üres telek hasznosítása, részben a városrész általános felértékelődése révén. Az érintett területre egy City Center Budapest nevű gigantikus szolgáltató központot kívánnak építeni szállodával, irodaházakkal, üzletekkel.

Zolnay János: Elszakadás

Válóper a XX. kerületben


Az elszakadásért hirdetett népszavazást 1991-ben kezdeményezte a Polgári Szövetség Soroksárért nevű szervezet (és a soroksári képviselők nem hivatalos csoportja), kérve, hogy a település közigazgatásilag egységes önkormányzatként működjön Budapest közigazgatási határain belül. A referendumot eredetileg 1992. február 23-ra tűzték ki, ám a Pesti Központi Kerületi Bíróság néhány nappal korábban felfüggesztette az önkormányzat határozatának végrehajtását, és leállíttatta a szavazást.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon