Skip to main content

Zolnay János

Zolnay János: Polgármesterózió

Megállapodás az önkormányzati választási rendszer módosításáról


„A kormányzó koalíció a népszerűségvesztés világcsúcsát állította fel” – nyugtázta megdöbbenését Szelényi Iván 1990 októberében, a helyhatósági választások eredménye láttán. Mivel korábban nem voltak önkormányzatok, a választók akkor valóban csak a konzervatív kormány első néhány hónapos teljesítményéről mondhattak ítéletet. A pártok pedig első alkalommal érezhették meg, hogy a politikai népszerűség – és hatalom – múlékony.

Zolnay János: Elkezelt ingatlanok

Az erzsébetvárosi ingatlanháború újabb fordulata


Faragó János polgármester…


…úgy véli, ha aláírásával szentesíti az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt. létrehozását, akkor a novemberben leköszönő képviselő-testület meghatározó személyiségei igazgatósági tagságuk révén további öt évig megőrizhetik a kerület ingatlanvagyona feletti rendelkezési jogukat, és ezáltal politikai hatalmuk egy részét.

Zolnay János: Össze-visszaférhetetlenség

A polgármesterek és a parlament


A szabad demokraták indítékait illetően bizonyos értelemben sérelmi politikáról beszélhetünk. Az SZDSZ négy éve hangoztatja, hogy kormányzati pozícióban felülvizsgálja mindazokat a „feles” törvényeket, amelyeket a kétharmados önkormányzati törvényt „kiegészítendő” fogadott el a kormánytöbbség 1990–1991-ben. Ezek közé tartozott a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990 őszén elfogadott LXVII.

Zolnay János: Itt is mást?

Az MSZP és az SZDSZ megállapodása az önkormányzatokról


A két párt eltérő tárgyalási pozíciója csak politikai egyezséget tett lehetővé, elvszerű, szakmai kompromisszumot aligha. A szabad demokraták várható őszi vereségét csak a szocialistákkal kötendő választási szövetség mérsékelheti, az MSZP viszont a jogszabály módosításakor minden bizonnyal súlyos árat szab a koalíciós mentőövért.

Gábor György, Zolnay János: Isten humorának része


Milyen a kampányhadjárata egy evangélikus lelkésznek?

A saját területemen összesen hat találkozót tartottam fél év alatt, azaz minimálisra korlátoztam ezeknek az alkalmaknak a számát. Az MSZP-seket arra kértem, hogy ne tegyenek ki plakátokat, arcképeset semmiképpen, kizárólag olyanokat, melyek információkat tartalmaznak. Hét éve vagyok a területen, aki akart, megismerhetett a boltban, a HÉV-en, az uszodában. Igazán a tizenhat vidéki utamat tartom fontosnak. Ezeken már nem az volt a kérdés, hogy melyik pártot, melyik egyházat képviselem.


Zolnay János: Vigalom völgye

Prostitúció a Józsefvárosban és nem csak ott


Útvesztő

A Fővárosi Önkormányzat közlekedési ügyosztályának helyettes vezetője Sipos László úgy véli, szakmailag lehetetlen megindokolni az általa „közlekedési blődlinek” nevezett ideiglenes forgalomelterelés révén előállt helyzetet.


Zolnay János: Intenzív leértékelődés

Józsefvárosi séták


Ideiglenes évszázad

A Százados úti lakások voltaképpen 1907 óta ideiglenesen nyújtanak hajlékot az ott élők generációinak. Bár a Józsefvárosban több ezer család él hasonló vagy még rosszabb körülmények között, a telep kétszintes épületeiben lévő 22–28 nm-es, zömükben komfort nélküli lakások lakói soha nem érezhették úgy, hogy „berendezkedhetnek”.


Gábor György, Zolnay János: A közép esélyei


Egy évvel ezelőtt Bence Györggyel együtt interjút adtál a Mozgó Világnak. Akkor már érezhető volt, hogy a Fidesz, bizonyos értelmiségi körök és a sajtó jelentős részének kedvence, veszített népszerűségéből. A Fidesz mint liberális párt – mondtátok –, abban különbözik az SZDSZ-től, hogy nem terheli a népi-urbánus civakodás, s így a vidéki vállalkozói rétegek a Fidesztől inkább elfogadják a liberális alternatívát, mint az SZDSZ-től.

Gábor György, Zádori Zsolt, Zolnay János: Micsoda éjszaka


Békesi László: A szociálliberális koalíció az igazi

A Voks c. műsorban féltette pártját egy túlságosan nagyarányú győzelemtől, mondván az MSZP kormányon belüli hegemón helyzete veszélyeztetné az ön nevével fémjelzett gazdaságpolitika megvalósítását. Megfelel-e az elvárásainak a mai eredmény?

Most 9 h-kor az összes szavazatok 19%-ának összeszámlálása utáni eredményt ismerem. Az MSZP és az SZDSZ, a programok alapján azonos célokat követő két ellenzéki párt utcahosszal vezeti a mezőnyt.




(MLKE elnöksége), Zolnay János: A Martin Luther King Egyesület nem volt, hanem van

Volt egyszer egy Martin Luther King Egyesület – Beszélgetés Ill Márton kizárt elnökkel (Beszélő, 1994. április 14.)


Az MLKE és az Országos Rendőr-főkapitányság közötti tárgyalásokban dr. Ill Márton mindvégig részt vett; maga a megállapodás is az ő ötlete volt. Az aláírásra Khaled Al-Awar főtitkárt a tavaly még Ill Márton által vezetett elnökség hatalmazta fel. A szeptemberben megszületett megállapodás ünnepélyes aláírása azért is csúszott fél évet, mert az ORFK meg akarta várni, amíg az egyesület tisztázza belső vitáit, dr. Ill Márton eltávolítása azonban nem volt a megállapodás „ára”.

Az egyesület célja kettős.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon