Skip to main content

Zolnay János

Pick Katalin, Zolnay János: Cigánysor(s)

Felsőőri tudósítás


A „Romasiedlung” Felsőőrön is a „faluvége”, de az útbaigazító rendőr pontosan tudja, hogyan illik nevezni. A Zigeuner kifejezés német nyelvterületen – különösen a hónap elején történt véres merénylet óta – nem használható egy kisebbségi csoport megnevezésére.

A várost tényleg felkavarta a gyilkosság, az osztrák kormány úgy érezte: Ausztria nemcsak az Európai Uniónak, de önmagának is tartozik azzal, hogy szimbolikusan is jelezze, a neonáci gyilkosságok nem lehetnek köznapi események.


Zolnay János: Fesztivál 11 millióért


Demszky Gábor már tavaly ősszel utalt rá, hogy a Fővárosi Önkormányzat nagyvonalú kulturális mecenatúrájának folytatása szétfeszíti a város költségvetésének kereteit. (Beszélő, 1994. november 10.) Arra azonban kevesen számítottak, hogy a megígért pénzügyi szigor elsőként éppen a város legkedvesebb gyermekét, a Budapesti Fesztiválzenekart készteti ultima ratióra.

A helyzet azért is fonák, mivel a közfinanszírozás szempontjából a Budapesti Fesztiválzenekar messze a legolcsóbb zenekar.


Zolnay János: Forrásínség

Vállalkozási kényszer és fizetésképtelenség Tiszabőn


Ha egy önkormányzat vállalkozásba fog, általában nem fölös pénzét kívánja kihelyezni; többnyire éppen a tőkehiány ösztökéli a településeket arra, hogy ingatlanvagyonuk egy részét apportként gazdasági társaságba vigyék. A „vállalkozó önkormányzat” hívei azzal érvelnek, hogy ez az alaphelyzet Magyarországon tipikus, így a települések számára kézenfekvő megoldás ingatlanvagyonuk külső működőtőke általi mobilizálása. A koncepció ellenzői szerint viszont bukás esetén az önkormányzat alapellátási kötelezettségeit kockáztatja. Tiszabő esete azonban mindkét álláspont híveit zavarba hozhatja.

Zolnay János: MÁS-ban bízva

A budapesti kerületek képviselői


A koalíciós pártok által kidolgozott többségi választási rendszer a következő négy évben is nagy hatalommal bíró kerületi önkormányzatokban nagyarányú átalakulást eredményezett. Ha az eredeti jogalkotói szándék a helyi politikai váltógazdaság megteremtése volt, akkor a választások igazolták a rendszer működőképességét. A testületek zömében mostantól mások foglalnak helyet, mint korábban. A kerületi képviselő-választások egyértelmű vesztese az SZDSZ. A szocialisták 1990-hez képest előretörtek, a májusi gátszakadáshoz viszonyítva azonban mérsékeltebben szerepeltek.

Zolnay János: Egyesek adnák, mások vennék

Belkerületi politikusok


Tegyük fel, hogy ismét Demszky Gábor lesz a főpolgármester. A közvélemény-kutatások szerint erre jók az esélyei. Fellapozva tehát a főváros közeljövőjét vázoló SZDSZ-es programot, azt olvashatjuk, hogy a lakásprivatizáció ellenére is tartósan önkormányzati tulajdonban marad a lakásállomány 15-25 százaléka, mintegy 120-200 ezer lakás. A bérlők fizetőképessége „legfeljebb” kétszeres lakbéremelést enged meg, bár ötszörös emelés tüntetné el a lakásgazdálkodás deficitjét. Az önkormányzatok a jövőben stabilan számíthatnak a helyiségbérletekből befolyó mintegy 3,7 milliárd forintra.

Révész Sándor, Zolnay János: A város ereje

Interjú Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével


Kevesen irigyelték az elmúlt négy évben a főpolgármester hatáskörét. A Fővárosi Önkormányzatnak nem volt érdemi beleszólása a lakásprivatizáció folyamatába; a kerületek ingatlangazdálkodási, városfejlesztési, rehabilitációs politikájába; rendezési terveibe; szociális rendeleteibe. Megállítható-e a főváros széttagolódásának folyamata?

Kétséges. A helyzet alapvetően nem változott. Az új önkormányzati törvénnyel sem. A közigazgatási racionalitás nem tudja igazán áttörni a politikai ellenállást. De azért tettünk egy lépést efelé.


Zolnay János: „Az elmúlt éveket fejlesztésellenes hangulat jellemezte”

Interjú Baráth Etelével, az MSZP főpolgármester-jelöltjével


Kevesen irigyelték az elmúlt négy évben a főpolgármester hatáskörét. A Fővárosi Önkormányzatnak nem volt érdemi beleszólása a lakásprivatizáció folyamatába; a kerületek ingatlangazdálkodási, városfejlesztési, rehabilitációs politikájába; rendezési terveibe; szociális rendeleteibe. Megállítható-e a főváros széttagolódásának folyamata?

Nem volt szükségszerű a főváros és a kerületek konfliktusa. Tény, hogy a szeptemberig hatályban lévő önkormányzati törvény nehézzé tette az együttműködést, nem adta meg a jogot a fővárosnak, hogy összvárosi szintű feladatait megoldja.


Zolnay János: „Menjünk, igyunk valamit!”

Az SZDSZ küldöttgyűlése


A koalíciónak nincs alternatívája, az SZDSZ kormányzati szerepvállalása a ciklus végéig nem kérdőjelezhető meg. Ez volt a párt hétvégi tisztújító küldöttgyűlésének legfontosabb üzenete. A küldöttgyűlésnek egyébként nem volt, nem lehetett igazi tétje. Pető Iván pártelnöknek nem volt kihívója, a koalíciót ellenzők, mindenekelőtt Tölgyessy Péter és Béki Gabriella nem jelöltették magukat az Ügyvivői Testületbe. A küldöttek öt percben korlátozták a felszólalások időtartamát.

Oláh Attila, Répási Viktória, Takács Erika, Zolnay János: Egy, csak egy legény van…

Új földesurak – Barangolás az agráriumban


Nem szeretek emberekkel foglalkozni, kapóra jött a tsz felszámolása, elérhető áron lehetett gépeket vásárolni – magyarázza döntését Jablonkai András, Gagyvendégi legnagyobb gazdálkodója. Jablonkai, aki korábban a hat falu határát felölelő tsz növénytermesztési főágazat-vezető agronómusa volt, eddig két és fél millió forintot invesztált vállalkozásába. Ma 111 hektáron gazdálkodik, a volt gagyvendégi tsz-földek harmadán.

Zolnay János: „Fűnyíró”

A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa és a költségvetés
Libikóka vagy hinta


„A kormány fűnyíró módszert alkalmaz. Először vág, azután mér” – összegezte Vadász János a szeptember 5-i KIÉT-ülés tanulságait. A munkavállalói oldalt képviselő Vadász, aki a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) egyik vezetője, úgy véli, ha a parlament a közintézmények működési és bérköltségeit a jogszabályokban rögzített állami feladatokhoz rendelné, akkor nem „politikai” döntések, hanem „szakmai” szempontok garantálhatnák a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát. A szükséges egészségügyi, múzeumi, könyvtári stb.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon