Skip to main content

MÁS-ban bízva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A budapesti kerületek képviselői


A koalíciós pártok által kidolgozott többségi választási rendszer a következő négy évben is nagy hatalommal bíró kerületi önkormányzatokban nagyarányú átalakulást eredményezett. Ha az eredeti jogalkotói szándék a helyi politikai váltógazdaság megteremtése volt, akkor a választások igazolták a rendszer működőképességét. A testületek zömében mostantól mások foglalnak helyet, mint korábban. A kerületi képviselő-választások egyértelmű vesztese az SZDSZ. A szocialisták 1990-hez képest előretörtek, a májusi gátszakadáshoz viszonyítva azonban mérsékeltebben szerepeltek. Feltűnő viszont a jobboldali összefogás sikere, és jó néhány mandátumot szerzett a FKgP–MIÉP-kettős is.

A közvetlen polgármester-választás is „bevált”. A választópolgárok különbséget tudtak tenni a kétféle voks között. A polgármesterek tekintélyes része kisebbségi pozícióból kezdi a koalíciós tárgyalásokat a képviselőcsoportok vezetőivel, így a kormányzáshoz, illetve a rendeletalkotáshoz szükséges többség a korábbiaknál átfogóbb, a pozíciók elosztását, a programok egyeztetését feltételező megállapodásokra kényszeríti a helyi politikusokat. A testületeket is önmérsékletre inti az új helyzet. A jövőben is borsot törhetnek a polgármester orra alá, de megbuktatását parlamentáris eszközökkel nem tudják kierőszakolni. Az új törvény az alpolgármestereket egyértelműen a polgármesterek alá rendeli; megválasztásukért a pártfrakciók benyújthatják a számlát, de arra már kevésbé lesz lehetőség, hogy az alpolgármesterek mintegy ellenhatalomként a polgármester ellenében politizáljanak.

A II. kerületben a kormánypártok összefogása ismételten polgármesteri székhez juttatta Póta Gyulát, a testületben azonban a jobboldali képviselőknek lesz többségük. Óbudán Tarlós István személyes népszerűségének köszönheti újraválasztását, így elvileg bárkivel megegyezhet a jobboldali többségű testületben. Újpesten a posztján nagy többséggel megerősített dr. Dercze Tamásnak nehéz perceket okozhat az abszolút többségben lévő szocialista frakció. A jobboldal itt gyenge és széttagolt, és a polgármestertől „elárvult” SZDSZ mindössze három képviselőt juttatott a helyi parlamentbe.

Erzsébetvárosban a szocialista Bakonyi Karola a képviselőknek pontosan a felét tudhatja maga mögött. Így vélhetően koalíciót köt a mindössze öttagúra zsugorodott szabad demokratákkal, ellenkező esetben ugyanis a két FKgP–MIÉP-képviselő jelentheti a mérleg nyelvét. Józsefvárosban újraválasztották az SZDSZ-es Csécsei Bélát, a testületben azonban jobboldali többség lesz. A polgármester csak nagykoalícióban gondolkodhat, mivel a kormánypártok együtt is kisebbségben vannak. Kisebbségi támogatottsággal kénytelen szembenézni a másik két önállóan – koalíciós támogatás nélkül – újraválasztott szabad demokrata polgármester, Kutalikné dr. Kardos Zsuzsanna és Czibik Tamás is. Mind Zuglóban, mind a XV. kerületben szocialista többség lesz.

A Ferencvárosban és Kőbányán az SZDSZ–MDF–KDNP–Fidesz-támogatással megválasztott Gegesy Ferenc, illetve György István viszonylag kényelmes helyzetben van. Szintén nem lesznek koalíciókötési problémái dr. Borsányi Györgynek, Terézváros új szocialista polgármesterének sem. A kerületben totális szövetségbe forrt össze a két kormánypárt; valamennyi jelöltet közösen támogatták, míg a kompenzációs sávot teljes egészében átengedték a megosztott jobboldalnak, amely ebben a kerületben nem volt képes összefogni.

Többségi támogatottság tudatában sima kezdésre számíthat a szocialista dr. Tóth József a XIII. kerületben és a szintén szocialista Tóth Mihály Csepelen. A jobboldali polgármesterek közül többségre számíthat az I. kerületben Katona Tamás, az V. kerületben Karsai Károly,a XI. kerületben Szegedi Ferenc, a XII. kerületben Udvardy Nagy István, a XVI. kerületben Kovács Attila és Kispesten Zupkó Gábor. Gondjai lehetnek viszont a szocialista többségű testülettel Perlaki Jenőnek, Pesterzsébet újraválasztott fideszes polgármesterének. A most függetlenné vált Soroksár némi meglepetésre kormánypárti polgármestert választott Geiger Ferenc személyében, aki jobboldali többségű képviselő-testülettel kezd kormányozni.

Érdemes még végigpásztázni az előző ciklus „renegát” SZDSZ-es polgármestereinek sorsát. Tarlós István, dr. Dercze Tamás és a XXII. kerületben újraválasztott Hajas Ervin úgy érezheti, jó ütemben „dobbantott”. A Terézvárost irányító dr. Seiler Tibor és a volt erzsébetvárosi polgármester Faragó János viszont búcsúzik a közélettől. A XII. kerület volt polgármestere, Sebes Gábor igazolva láthatja Pető Iván próféciáját, miszerint inkább veszítsen az SZDSZ néhány helyet, mint hogy hatalomba juttasson olyanokat, akikkel nem tud együttműködni. Sebes joggal érezheti úgy, hogy „eredeti” pártjának színeibe győzhetett volna.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon