Skip to main content

Ki sír a végén?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban én egyetlen korrekt közvélemény-kutatással sem találkoztam. Ha nincs pénz vagy sajnálják – ezek tényleg költséges és meg nem térülő dolgok, nehéz hozzájuk finanszírozót találni –, akkor nem kell csinálni. Akkor inkább elmélkedjenek politológusok az eddigi választások tapasztalataiból kiindulva, de nem szabad azt a látszatot kelteni, mintha valóban megszondázták volna a közvéleményt. Az MH-összeállításban szereplő közvélemény-kutatások szerint például Latorcai János kaphat 12%-ot, de 36-ot is, s ez egyszerűen elképesztő. Ugyanilyen bizonytalan a szavazáson való részvétel előrejelzése is. Az egyik 50%-ot mond, a másik 72-t. Ez csak a közvélemény-kutatások hitelét rontja. Ezzel tenne eleget a Magyar Hírlap az objektív tájékoztatás kötelezettségének, hogy a laikus közönség elé tálal három gyökeresen eltérő előrejelzést? Legfeljebb a közvélemény-kutatás állapotáról tájékoztat. Elvégre ez nem olyan, mint amikor megkérdezik három ember véleményét valamiről! Ezek számok, amelyeket állítólag mérések útján szereztek. S ha egyszer ugyanazt mérik, ti. a lakosság véleményét a szakma világos szabályai szerint, akkor ennyire eltérő eredményekhez nem juthatnak.

Te már egy idő óta nyilvánosan módszertani perben, haragban állsz a közvélemény-kutató cégekkel.

Én perben, haragban a telefonos közvélemény-kutatással vagyok. Az előbb taglalt MH-összeállításban két telefonos vizsgálat szerepelt. A telefon-előfizetőkből vett minta nem reprezentál mást, mint a telefon-előfizetőket. A véletlen minta akkor lesz reprezentatív, ha a sokaság minden egyes tagjának ugyanakkora esélye van arra, hogy belekerüljön. Ez nem társadalomtudomány, hanem matematika. De Budapesten a telefonellátottság 50 százalékos, tehát a fele lakosságnak eleve nincs esélye arra, hogy megkérdezzék. Ráadásul a telefonnal való ellátottság szignifikáns összefüggést mutat társadalmi demográfiai jellemzőkkel. Ezeket a torzításokat mintakorrekcióval nem lehet kiküszöbölni, a korrekció nem erre való.

A Beszélő olvasói december 11-én, de legkésőbb 12-én ellenőrizhetik, hogy a módszertanilag aggályos vizsgálódás tévedésekre vezetett-e. Most légy egy pillanatra „politológus”! Milyen eredményt vársz?

Azt hiszem, hogy a részvételre vonatkozó várakozások nem lehetnek túlzottak, nem tapasztalom, hogy a magyar társadalom afféle választási hangulatban lenne. Az önkormányzati választások általában kisebb izgalmat keltenek, mint a parlamentiek – ’90-ben is sokkal alacsonyabb volt a részvétel –, ez a tapasztalat a régi demokráciákban is. Általában azt láttuk, hogy a magyar választó akkor volt igazán aktív, ha valakiket el akart kergetni. Az önkormányzati hatalommal szemben azonban nincsenek olyan nagy indulatok. Tavasszal folytattunk vizsgálatot az intézmények presztízséről, s az derült ki, hogy az önkormányzatokat nem túlságosan magas, de egyenletes elismerés övezi. Ha 100 fokozatú skálán fejezzük ki a presztízst, akkor azt mondhatjuk, hogy míg az intézmények értékelése 83 és 44 között szóródott a különböző pártpreferenciájú csoportok között, addig az önkormányzatoké csak 61 és 66 között.

A fővárosban alighanem Demszky fog győzni, úgy látszik, az embereknek szükségük van hősökre. Demszky népszerűsége egyenletesen elég magas volt, függetlenül az SZDSZ-szimpátia változásaitól, s tulajdonképpen attól is függetlenül, hogy mi történt a fővárosban. Országosan azonban nagyon kusza a kép, csak azt tartom valószínűnek, hogy a függetlenek fognak jelentősen előretörni a parlamenti választásokhoz képest, amikor függetlenként egyetlen jelölt sem futott be.

Kár, hogy nem Angliában vagyunk, mert akkor fogadhatnánk: tétre, helyre befutóra.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon