Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban én egyetlen korrekt közvélemény-kutatással sem találkoztam. Ha nincs pénz vagy sajnálják – ezek tényleg költséges és meg nem térülő dolgok, nehéz hozzájuk finanszírozót találni –, akkor nem kell csinálni. Akkor inkább elmélkedjenek politológusok az eddigi választások tapasztalataiból kiindulva, de nem szabad azt a látszatot kelteni, mintha valóban megszondázták volna a közvéleményt. Az MH-összeállításban szereplő közvélemény-kutatások szerint például Latorcai János kaphat 12%-ot, de 36-ot is, s ez egyszerűen elképesztő. Ugyanilyen bizonytalan a szavazáson való részvétel előrejelzése is. Az egyik 50%-ot mond, a másik 72-t. Ez csak a közvélemény-kutatások hitelét rontja. Ezzel tenne eleget a Magyar Hírlap az objektív tájékoztatás kötelezettségének, hogy a laikus közönség elé tálal három gyökeresen eltérő előrejelzést? Legfeljebb a közvélemény-kutatás állapotáról tájékoztat. Elvégre ez nem olyan, mint amikor megkérdezik három ember véleményét valamiről! Ezek számok, amelyeket állítólag mérések útján szereztek. S ha egyszer ugyanazt mérik, ti. a lakosság véleményét a szakma világos szabályai szerint, akkor ennyire eltérő eredményekhez nem juthatnak.
Te már egy idő óta nyilvánosan módszertani perben, haragban állsz a közvélemény-kutató cégekkel.
Én perben, haragban a telefonos közvélemény-kutatással vagyok. Az előbb taglalt MH-összeállításban két telefonos vizsgálat szerepelt. A telefon-előfizetőkből vett minta nem reprezentál mást, mint a telefon-előfizetőket. A véletlen minta akkor lesz reprezentatív, ha a sokaság minden egyes tagjának ugyanakkora esélye van arra, hogy belekerüljön. Ez nem társadalomtudomány, hanem matematika. De Budapesten a telefonellátottság 50 százalékos, tehát a fele lakosságnak eleve nincs esélye arra, hogy megkérdezzék. Ráadásul a telefonnal való ellátottság szignifikáns összefüggést mutat társadalmi demográfiai jellemzőkkel. Ezeket a torzításokat mintakorrekcióval nem lehet kiküszöbölni, a korrekció nem erre való.
A Beszélő olvasói december 11-én, de legkésőbb 12-én ellenőrizhetik, hogy a módszertanilag aggályos vizsgálódás tévedésekre vezetett-e. Most légy egy pillanatra „politológus”! Milyen eredményt vársz?
Azt hiszem, hogy a részvételre vonatkozó várakozások nem lehetnek túlzottak, nem tapasztalom, hogy a magyar társadalom afféle választási hangulatban lenne. Az önkormányzati választások általában kisebb izgalmat keltenek, mint a parlamentiek – ’90-ben is sokkal alacsonyabb volt a részvétel –, ez a tapasztalat a régi demokráciákban is. Általában azt láttuk, hogy a magyar választó akkor volt igazán aktív, ha valakiket el akart kergetni. Az önkormányzati hatalommal szemben azonban nincsenek olyan nagy indulatok. Tavasszal folytattunk vizsgálatot az intézmények presztízséről, s az derült ki, hogy az önkormányzatokat nem túlságosan magas, de egyenletes elismerés övezi. Ha 100 fokozatú skálán fejezzük ki a presztízst, akkor azt mondhatjuk, hogy míg az intézmények értékelése 83 és 44 között szóródott a különböző pártpreferenciájú csoportok között, addig az önkormányzatoké csak 61 és 66 között.
A fővárosban alighanem Demszky fog győzni, úgy látszik, az embereknek szükségük van hősökre. Demszky népszerűsége egyenletesen elég magas volt, függetlenül az SZDSZ-szimpátia változásaitól, s tulajdonképpen attól is függetlenül, hogy mi történt a fővárosban. Országosan azonban nagyon kusza a kép, csak azt tartom valószínűnek, hogy a függetlenek fognak jelentősen előretörni a parlamenti választásokhoz képest, amikor függetlenként egyetlen jelölt sem futott be.
Kár, hogy nem Angliában vagyunk, mert akkor fogadhatnánk: tétre, helyre befutóra.
- Belföld [6]