Skip to main content

Kampányhakni

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szocialista főpolgármester-jelölt, Baráth Etele múlt csütörtökön a XVI. kerületbe látogatott. Az Ikarus Művelődési Ház nagytermében megtartott lakossági fórumra sokan eljöttek. Az Árpád-földi szocik gondoskodtak a méltó keretekről. A ház nagyterméből az öntevékeny rockycsoportot az emeletre száműző gyűlés egy óriási sas legalább 10 m fesztávolságú védelmező szárnyai alatt zajlott: a helyi diszkó fémbe és faháncsba álmodott állandó kulisszája előtt. Volt szavalat is, és a Szaknévsor-közvetítések szünetében sugárzott reklámból ismert műsorközlő hölgy is lelkesen mosolygott.

Csak hát a fő számra várni kellett.

– Budapest Baráthja fontos tévéfelvételen van, ezért késik – sajnálkoztak a szervezők. – Addig is hallgassák szeretettel a kerületi polgármesterjelöltet, Szabó Imre Gábort – jött a mentőötlet.

És a kellő vezetési tapasztalatokkal és helyismerettel rendelkező, egykor „az MSZMP kerületi Bizottságán gazdaságpolitikusként, majd 1988–1990 között kerületi Tanácselnökként” tevékenykedő beugró kitett magáért. Mintha egy valamikori hakni konferansziéját hallottuk volna, amint a szomszéd faluban trillázó díva érkezéséig megpróbálja szóval tartani a közönséget. Néhány példa a vissza-visszatérő fordulatokból: kötődés, természetesen, szubjektív és objektív meg személyi és anyagi feltételek, lehetőség szerint mindenütt, adott esetben. Hiába, sokat tesz a közgazdasági előtt megszerzett – szemérmesen szólva – politológusi diploma. A sok-sok teendő egyik személyi vagy anyagi feltétele (határeset!): „anyagi egzisztenciát is kell biztosítani az apparátusnak”.

Még Kellér Dezső is elfáradt olykor, a kerületi polgármesterjelölt nemkülönben. Elszánt gitár- és énekművész lépett hát a színpadra. Látszott rajta, tudja a dolgát: Baráth Etele eljöveteléig ki kell tartania.

A meghirdetett időpont után másfél órával befutott Budapest Baráthja.

Nagy zavarában a mikrofonba szólva kérdezte a rendezőktől: ezt úgy szerveztétek, hogy lesznek kérdések is? Bólogatás. – Az baj, nagyon nagy baj – csóválta fejét a jelölt. Majd magyarázkodva a közönséghez fordult: túl konkrétak ilyenkor a kérdések, nem mintha nem tudnám rájuk a szakszerű választ, de… Majd hat perc alatt ismertette programjának főbb pontjait. Ha ezek után van valakinek kérdése, szívesen válaszolnak – jelentette be Szabó Imre Gábor. Két bátor jelentkező akadt. Egyiküket, a 80 éves Klári nénit még végighallgatták, de a szintén a csatornázásra panaszkodó 81 éves bácsit már félbeszakították. Az egész nem volt több két percnél. Gyors ígéret a kerületi jelölttől: hétfőn majd választ adnak, köszönet a résztvevőknek, és dec. 11-én szavazzanak rájuk. Csókolom. Kalap, kabát. A folyosón még egy derűsen borús 15 perces interjú is belefér egy kábeltévének.

Novemberben a budapestiek közül még kevesen ismerték Baráth Etelét. Ma jóval többen. Ám most – ha hihetünk a közvélemény-kutatóknak – kevesebben szavaznának rá.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon