Skip to main content

Új berlini fal?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bánkódik a Népszabadság (1994. október 20.), hogy a bajor CSU elnöke – pártja sok évtizedes hagyományait követve – „kommunistázik”, rögeszmésen vörösre lakkozott fasisztáknak nevezi az összeomlott Német Demokratikus Köztársaság területén, az új tartományokban jelentékeny választási eredményt elért utódállampártot, a Demokratikus Szocializmus Pártját. Lehet szeretni vagy nem szeretni a kommunistafaló jobboldali bajor kereszténypártot, lehet szeretni vagy nem szeretni a „kemény kommunista magot” (azaz a régi keletnémet állampárt egykori apparátcsikjait, államigazgatási tisztviselőit és katonatisztjeit) magában foglaló és magukat a még nem olyan régen általuk is üldözött homoszexuálisokkal és feministákkal fellazított új pártot. De semmiképpen sem lehet egyetérteni azzal, hogy a Népszabadság kommentátora szerint az utódpárt gyalázása egyenértékű a berlini fal újraépítésével.

Mert vajon hány ember halálát fogja okozni, ha a CSU kommunistázik? Vajon hány német családot fog fizikailag évtizedekre elválasztani a jobboldali sajtó hangneme? Vajon hány embert fognak börtönbe zárni, ha mindezekről elmondja a véleményét? Vajon fenyegeti-e német menekülők újabb áradata Magyarországot, mert szimbolikusan „újjáépül” a fal? A most már az új tartományokra is kiterjesztett szövetségi alkotmány évtizedeken át biztosította az alapvető jogokat a Német Szövetségi Köztársaságban. A véleménynyilvánítás – ha az egyeseknek nem is tetszik – nem berlini fal.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon