Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Kezdjük talán azzal, hogy milyen anarchista szempontokat látsz a Beszélő szerkesztésében.

– Legyünk pontosak! Én nem azt mondtam, hogy a Beszélőt szerkesztik anarchista módon, nem a Beszélő szerkesztéséről beszéltem, hanem két képviselőről. Képviselőként figyelhető meg magatartásukban anarchikus elem. Ez az egyik megjegyzésem. A másik: differenciálni szeretnék abban, hogy mi a szándék és mi a következmény. A Beszélőt az SZDSZ lapjának tartják. A Beszélőben megjelent írásokat az SZDSZ álláspontjaként kezelik, gondolom, ezt nem kell bizonygatnom, s ez független attól, hogy a szerkesztőség ezt akarja vagy nem. Az SZDSZ hál’ Istennek sosem szokott egyeztetni a Beszélő szerkesztőségével. Az SZDSZ nem akar pártlapot, és a Beszélő sem akar pártlap lenni. Az adottság, hogy a szerkesztőség meghatározó egyéniségei az SZDSZ országgyűlési képviselői, és ily módon az SZDSZ színeit magukon viselik. Az is adottság, hogy az SZDSZ-ben működő sok politikus ott volt a Beszélő bölcsőjénél. Igaz, hogy azok, akik ott voltak, már nem rendelkeznek befolyással a lap szerkesztésére, de ezt a külvilág nemigen tartja számon. Ez a helyzet. Ez nem hiba, ez tény. Az egész megnyilatkozás ténymegállapítás volt a részemről, és nem szemrehányás. Amit mondtam, abban az összefüggésben mondtam, hogy azok, akiket az SZDSZ-en kívül és az SZDSZ-en belül „kemény magként” szoktak emlegetni, mennyire nem vesznek részt az SZDSZ politikájának formálásában.

Egyébiránt meg kell mondanom, hogy nem tartom nagyon fontosnak, sem nagyon szerencsésnek azt, hogy én most egy egyoldalú nyilatkozatban részletesen foglalkozzam azzal, hogy hogyan látom Solt Ottilia vagy Kőszeg Feri szerepét az SZDSZ-ben. De hát mint volt frakcióvezető a magam tapasztalatai szerint azt mondhatom, hogy a frakcióálláspont kialakításában ők nem nagyon szoktak részt venni, a frakció számára ők egyének, akik amennyire tudnak, nyilván alkalmazkodnak a frakció álláspontjához, de frakcióülésen nem nagyon szoktak részt venni, eléggé követhetetlen, hogy mikor jelennek meg frakciórendezvényeken, és úgy tűnik, hogy terhesnek érzik azokat a kötöttségeket, amelyek egy frakció működésével tagadhatatlanul együtt járnak.

Beszélő: Térjünk vissza az anarchizmushoz. Az anarchizmus ugye, egy meghatározott eszmerendszer, amelynek valóban vannak sajátos szempontjai, de én őszintén szólva nemigen tudom felfedezni ezeket a szempontokat a lapban.

– Természetesen nem egy anarchista pártra vagy mozgalomra gondoltam, amikor ezt a megjegyzést tettem, hanem arra, amit az előbb elmondtam, hogy tudniillik, aki egy szervezetben, struktúrában tagként tevékenykedik, és az ezzel járó kötöttségeket nem tudja elviselni, azt a szó köznapi értelmében anarchistának lehet nevezni. Anarchistának lehet nevezni azokat, akik minden struktúrát, minden szervezetet figyelmen kívül hagynak. Amikor ezt a nyilatkozatot adtam, akkor volt terítéken az ún. Újcsakö-ügy, ha úgy tetszik, közvetetten erre is reagáltam azzal, amit mondtam. Meg kell nézni, hogy a Magyar Narancs, ami nem vádolható túlságosan bürokratikus szemlélettel, milyen korrekten ismertette a két homlokegyenest ellentmondó álláspontot anélkül, hogy igazságot akart volna osztogatni. A Beszélő pedig egyszerűen kinyilatkoztat egy igazságot, ami, ha tetszik, akár jó szándékú anarchizmusnak is tekinthető. Hiszen itt valóban két, egymástól elkülönült igazság állt egymással szemben, mégpedig a szegények támogatásának jogosultsága és igazságos ügye és egy bürokratikus rend, amihez minden jogállamban igazodni kell. Tényként vagyok kénytelen kezelni azt, hogy az Újcsakö vezetője nem igazodott ehhez. Ugyanazokat a normákat kéri számon az újpesti önkormányzat az Újcsakö vezetőjétől, mint az SZDSZ a munkaügyi minisztertől. Feltehetően a munkaügyi miniszter sem saját zsebre dolgozott, hanem nemesnek hitt célok érdekében gazdálkodott felelőtlenül. Egy politikai párt nem alkalmazhat kétféle normát. Az én érzelmeim természetesen egyértelműen az Újcsakö mellett állnak, de nem lehet az újpesti polgármestert, mondjuk Balsaihoz, Mezeit pedig Hankisshoz hasonlítani, ahogy azt lényegében a Beszélő tette. Ebben én anarchista szemléletet látok, amelyik mindenféle rendezett, szervezett megoldással szemben másfajta megoldást szeretne kialakítani.

Beszélő: Valóban azt akarod mondani, hogy a Beszélő folyamatosan az intézményes renddel és az intézményes megoldásokkal szemben foglal állást?

– Azt akarom mondani, hogy vannak benne olyan írások, olyan odamondogatós szövegek, és nem is kevés, amelyek ezt az álláspontot tükrözik. A Beszélőnek vannak olyan részei, amelyeket kimondottan szeretek és érdekesnek tartok, de sok olyan írása van, ami ezt a benyomást kelti. Röviden ennyi.

• Belföld