Skip to main content

Beszélő hetilap, 50. szám, Évfolyam 6, Szám 51

(Dr. Csizmadia László): Tisztelt Főszerkesztő úr!

Kende Péter: …az erdélyi magyarságról

(kőszeg): Csatár

–Solt–: Piros szegfű… rekontra!

zzs [Zádori Zsolt]: Pofára vagy pártra

Zolnay János: MÁS-ban bízva

Eörsi János: Nem adják a bankot!

(nem) [Neményi László] - H. I. [Halász Iván] - SZ. N. R. [Sz. Nagy Richard]: Elszállt remények / Belorusz csapdák / Harcban az adóhivatallal

Sz. Nagy Richard: Európai Unió: belül tágasabb

Földi Gyula: Bankbotránykór

Szív Ernő: Interjú Bakó Andrással

Kálmán C. György: Áthelyezések

Hajdu István: Louis – Pauline, Dido és Florestan fénytörésében

Tar Sándor: A mi utcánk

27. A szökés

Glauziusz Tamás: Fülesgombok, avagy a szektorszabály

Bán Zoltán András: Nincs vége a kritikának

(Fodor Andrea) - Kőszeg Ferenc: Kőszeg Ferencnek – az elefántról

(Szabó József): A Zsuzsi halála

[Kisbali László]: Törvényes lelkiismeret

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon