Skip to main content

Bankbotránykór

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Agrobank két vezetőjének letartóztatása kapcsán egy tévéinterjúban megkérdezték Fekete Jánost, hogy mi a véleménye a magyar bankosokról. Jól képzettek – felelte a magyar bankárok doyenje –, de hat-nyolc bank vezetésére alkalmas garnitúrán túlmenően nem képeztek ki pénzintézetek vezetésére alkalmas felső vezetőket. Bár nem mondta ki, de nyilatkozata úgy is értelmezhető, hogy hat-nyolc banktól eltekintve a bankok szakmai vezetése kívánnivalót hagy maga után.

A figyelem központjában

Miért kíséri ilyen élénk figyelem a bankok működését?

Először is természetesen azért, mert a korábbi csődök nyomán anyagi károk érték a betéteseket, vállalkozókat (még azokat is, akiknek sokáig kellett várniuk, míg hozzájutottak a pénzükhöz). Ráadásul az eddig kezdeményezett eljárásokban még nem született jogerős bírói ítélet, s az ügyvédek eltérő módon ítélik meg a rendőrség által kifogásolt és eljárás alá vont eseményeket. A vizsgálati időszak elhúzódása bizonytalanságot teremt. A nyomozati szakaszban a betétesek és a befektetők pénzei zár alá kerülnek, s a közönség számára sokszor érthetetlen okból egyes pénzintézetek előbb, mások később fizetik vissza a betétesek pénzét. A kisgazda-pártvezér a napokban interpellációban aggódott magánszemélyek több száz milliójáért, amelyet egy komlói székhelyű kft.-vel szemben folytatott büntetőjogi eljárás miatt foglaltak le közel egy évvel ezelőtt. A kft.-t pilótajáték űzésével gyanúsítják – felelt a legfőbb ügyész –, az eljárás a betétesek érdekeit szolgálja, pénzüket egyébként sem rendőrségi trezorokban őrzik, hanem kamatoztatják. A magyarázat a Ház előtt meggyőzőnek bizonyult, de megválaszolatlanul maradt a kérdés: vajon ki felelős azért a kárért, amelyet a vizsgálat elhúzódása okoz a betéteseknek?

Az Agrobank-botrány rávilágít arra, hogy a jogi szabályozás nem elég finom, nem teljes körű, és nincs összhangban a közvélemény által elvárt banki morállal. Nem világos például, hogy törvénytelen, vagy „csak” a morált sérti-e, ha egy bank az őt részben birtokló kft.-ben tulajdonos (azaz kereszttulajdonlás van), vagy ha betétesei pénzét „harmadik kéz” (azaz formailag harmadik, valójában azonos érdekeltségű társaság) közvetítésével fordítja tőkeemelésre. A pénzintézeti törvény hézagai miatt számos kérdés jogi megítélése vitatott, így ezekben különféle megközelítések tapasztalhatók.

A botrányok okai – és ami még jön

A pénzügyi visszaélések részben a bankok oldaláról, részben a vállalkozói oldalról indulnak. A résztvevők többsége likviditási zavarokkal küszködik. Nincs elég pénz a gazdaságban, még a lukratív tevékenységek finanszírozására sincs mindig forrás. A forráshiány vonzza évek óta a pénzintézetek környékére a hitelbírálatban, hitelközvetítésben, privatizálásban közreműködő tanácsadó cégeket. Vállalkozói körökben ismert, hogy a közvetítésnek ára van, és kialakultak az egyes bankoknál azok a körök, melyek segítsége megéri az olcsónak egyébként nem mondható források megszerzését.

A vállalkozói likviditás javításának egyik módszere, hogy a bankok megvásárolják a gazdálkodóktól egymás közötti követeléseiket. Ugyanakkor senki nem vizsgálja, hogy az így megvett követelésekről kiállított papírok valósak-e vagy netán fiktívek, s hogy az eladó lekönyvelte-e azokat. A cikk szerzője nem egy esetben látott lényegében fedezetlen követelésekkel kapcsolatos hitelnyújtást, amikor valós reálfolyamat nem előzte meg a követelés megfinanszírozását.

Az Antall-kormány által kezdeményezett bankkonszolidáció során elengedték a gazdálkodószervek tartozásainak egy részét. E programba központilag bekerült egy újabb szubjektív elem: melyik cég melyik tartozását lehet rendezni konszolidáció címén. Lábra kapott a suttogás, hogy vannak, akik már a rendezendő számla 10 százalékáért vállalnak és elintéznek ügyeket.

Az új kormányzat közelmúltbeli döntése eredményeként hét bank kap jelentős nagyságú tőkeinjekciót, közölte a Pénzügyminisztérium illetékese. A kisbankokkal kapcsolatos bejelentés, miszerint „vegetáló kis bankokra nincs szükség, azokat vagy eladjuk, vagy beolvasztjuk egy másik pénzintézetbe”, újabb problémák forrása lehet. A kis bankok menedzsereitől ezek után nemigen várható, hogy elsődlegesen bankjuk érdekeit tartsák szem előtt.

Tény, hogy a magyar gazdaság és benne a bankvilág morálisan is veszélyeztetett helyzetbe került. A bankokban alkalmazott módszerek, tulajdonlások, hitelfolyósítások és -elengedések során keverednek egymással a szabályos és a szabálytalan elemek. Tehát könnyen lehet, hogy folytatódnak a bankbotrányok…






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon