Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Bódis Gábor: A vízumbarakk

Vízumkényszer


Egy szabályos magyarországi rendszámtáblával rendelkező gépkocsiból (tévedés ne essék tehát: nem vámtáblás) kiszálló illetőtől megkérdezi magyarul egy járókelő, hogy ez meg ez az utca hol is van. A válasz egy értetlen „Molim?”, azaz „Tessék?” A jóember (állampolgár vagy letelepedett), aki egy szabályosan Magyarországon regisztrált autót vezet, egy kukkot sem tud magyarul. Ebben talán nincs is semmi különös. Az sem meghökkentő, hogy a jómódúnak tűnő illető (viszonylag új, nyugati típusú gépkocsiból szállt ki) a szomszédos Magyarországon keresi a boldogulását.

Balla D. Károly: Vízum, vízud, vízuja

Vízumkényszer


A derék felnyírt fejűek csak vállukat vonogatták Audijaikban, amikor a rádió bemondta. Na bumm! Legfeljebb valamivel nagyobb bulikat kell majd csinálni ezután, hogy a plusz költségekre is jusson pénz. Meg esetleg alkalmazni kell egy újabb aktatáskást, aki nem a jogi meg adózási dolgokat intézi, hanem speciel ezzel foglalkozik. Ha meg bejáratódik a dolog, még profitálni is lehet belőle: a nem hozzájuk tartozó felnyírt fejűeknek majd ők intézik az egészet, persze jó pénzért. Így a sajátjuk majd kijön ingyenbe. Sőt. Meg aztán lehet, még a „védelem” is jobban kezd jövedelmezni.

Szőcs Géza: Rom. magy. tamil

Vízumkényszer


Tapasztalatai, ismeretségei, beszélgetései alapján mindenkinek kialakult egy képe az átlagos, a tipikus, a reprezentatív erdélyi magyar emberről, annak gondolkozásáról és ítéletalkotásáról. Szerintem nincs Reprezentatív Erdélyi Magyar; vannak viszont helyzetek, krízisek, kihívások, mikor az erdélyi magyarok döntő (olykor kizárólagos) többsége igen hasonlóan gondolkodik.

Úgy tűnik, most is ilyen helyzet van.


Neményi László: Egy rossz ötlet

Neményi László
Vízumkényszer


Csak találgatni lehet, hogy mi ütött Horn Gyulába, amikor a kabinet július 6-i ülését követő sajtótájékoztatón megpendítette a vízumkényszer bevezetésének lehetőségét „egyes déli és keleti szomszédunkkal szemben”.

Kőszeg Ferenc: Befejezetlen szimfónia


Adatok

A hetilap-Beszélő első évfolyamában (1990. augusztus 11.) Révész Sándor Csakok és csalások címmel emlékezetes cikket közölt a rendőrségi statisztikák és a rendőrségi nyilatkozatok szórakoztató ellentmondásairól. Révész egyebek közt idézte a rendőrök által elkövetett bűncselekmények számának folyamatos csökkenéséről szóló diadalmas jelentést (1983: 1061; 1986: 945; 1989: 870 bűncselekmény), majd megállapította, hogy az összbűnözés számait meg a rendőrség létszámadatait összevetve a rendőrök felülreprezentáltak a bűnelkövetők populációjában.


Eörsi János: Galuska és vasút

Közlekedéspolitikai koncepció


A terminus tehát „döntően” 2000, bár ez sem teljesen biztos. Annyit mindenesetre jelez, hogy a közlekedés ügye túlmutat egy-egy kormányzati cikluson. Az utolsó koncepció – a szovjetorientált 1968-as – bezzeg húsz évre tekintett előre. Nyugat-orientáltan csak öt és fél évre futja.

Föltűnő ugyanakkor, hogy – a kormányprogramtól eltekintve – ez a mostani vezetés első távlatos műve. A „modernizációs” program hírét régóta költi már a koalíció szocialista fele – merthogy az majd utat mutat –, erre föl a kormány a közlekedésben rukkolt előre.


[Zádori Zsolt]: Gézzel és Vassal


Lépes Péter, a Népjóléti Minisztérium (NM) helyettes államtitkára szerint a közeljövőben több egészségügyi intézménynél is a racionális működtetés érdekében meg kell változtatni a jelenlegi tulajdonformát. De az ezután létrejövő számos társasági forma közül csak egy lesz a közhasznú társaság (kht.).

Mások viszont, köztük a minisztériumi vezető egykori cége, a Rolicare, esküsznek a kht.-ra.


zzs [Zádori Zsolt]: A virtuális ágymegszüntetéstől a kórház-átalakításig

Beszélgetés Lépes Péterrel, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkárával


Mi tette mára elkerülhetetlenné a kórházleépítést, -megszüntetést?

Kórház-átalakításokról van szó. A magyar egészségügy strukturális válságban van, ahhoz, hogy ezt feloldjuk, mindenképp hozzá kell nyúlnunk az eddigi rendszerhez. A kapacitásokat a szükségletekhez kell alakítani. Néhány példa: a jelenlegi születések száma a hetvenes évek közepinek a 60%-a, de az akkor felfuttatott szülészeti és gyerekgyógyászati kapacitás lényegében változatlan. A lakosság elöregedőben, Budapest egyes kerületeiben pl.


Szigeti Jenő: Szabadok-e – még, már – a szabadegyházak?

„Ecclesia semper reformanda”


A szekularizálódott polgári állam úgy tekint a vallásra, mint erkölcsi szabályozórendszerre, és ilyen irányú tevékenységét kéri számon. Az egyházak ezen elvárásnak csak abban az esetben tudnak eleget tenni, ha a társadalomban jól körülhatárolható helyük van, amit a társadalom közmegegyezése hitelesít. Képletesen szólva: tisztázni kell, hogy a társadalom bűvös hintáján hol van az egyház. A bakon ül? Ő a ló, vagy csak a lószerszám? Esetleg a nyereg, vagy a sarkantyú? Vagy díszes függöny a hintó ablakán? Talán a kerék, vagy a kocsi rúdja?

Eörsi János: Nemzeti vagy privát áremelés

Villanyprivatizáció


A múlt heti, június 29-i kormányülésen – egy nappal az új ipari miniszter eskütétele előtt – igencsak megoszlottak a vélemények arról, hogy még ez évben eladásra kínálják-e az erőmű- és áramszolgáltató társaságok részvényeinek többségét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon