Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Eörsi János: A kapitalizmus diadala

Székesfehérvári képek


Schiffer a Videotonban kezdett el forgatni 1991 nyarán, amikor a fölszámolás sorsára jutott vállalatcsoport megrendelések hiányában állásidőre küldte munkásait. Mintha a fölszámolók és menedzserek maguk se hitték volna el, hogy közeleg a dráma – de aztán, ’91 novemberében, ’92 első felében megtörténtek a tömeges elbocsátások. A konszernt időközben megvásárló Széles Gábor és társai 6000 fő alkalmazását vállalták, szemben a pár hónappal korábbi 15 000-es létszámmal (Beszélő, 1991/50, 1994/30.).

Bethlen Anna: Civil állástalanok


Munkanélkülinek lenni márpedig elég nagy baj. A védtelen, jogaikat nem ismerő munkanélkülieket leplezetlen ellenszenv vette körül.

Tálas: Egészségügyi reform Lengyelországban


Lengyelországban – miként mindenütt a térségben – fikcióvá vált az ingyenes orvosi ellátás, amelyet az alkotmány garantál a lengyeleknek: a betegek maguk veszik meg a fecskendőket, az injekciós tűket, a vattát; külföldön vagy kórházon kívül szerzik be a gyógyszereket; s persze komoly pénzeket fizetnek a kezelésekért, az operációkért és az ápolásért is. Aki teheti, magánklinikákon vagy az állami kórházakban magánpénzekből fenntartott alapítványoknál kezelteti magát, a kórházak pedig azt igyekeznek kihasználni, hogy a más körzetből érkező betegektől hivatalosan is kérhetnek pénzt.

–lt [Solt Ottilia]: Egészségügyi sokkterápia


Ha a parlament elfogadja a kórházak átmeneti finanszírozásáról szóló javaslatot, amely szerint a Tb-Alapok 1995-ös költségvetésének elfogadásáig az intézmények a tavalyi járandóságuk időarányos részének 10%-kal megnövelt összegét kapják, jószerivel el is költik azt a pénzt, amivel az Egészségbiztosító gazdálkodhatna. A lassan több mint elég 1995-ös költségvetési javaslat egyik változata sem tervez 10%-nál sokkal nagyobb forrásnövelést a fekvőbeteg-ellátás rovatában.

Kőszeg Ferenc, Zádori Zsolt: „Ha már több párt, akkor minél több legyen…”

Beszélgetés Berecz Jánossal


Mi magyarázza, hogy az 1988. májusi pártértekezlet után fél évvel a pártvezetés szakított az ott elfogadott állásponttal, mely szerint a pluralizmust az egypártrendszer keretei között kell megvalósítani, és elfogadta a többpártrendszert? Egyáltalán, hogy képzelték akkor a többpárti jövőt?

A pluralizmus kifejezés az MSZMP szótárában először kb. 1986 táján került elő, amikor is a szűk vezetés számára világossá vált, a tömegek pedig a bőrükön érezték, hogy a XIII. kongresszus irányelve alkalmatlan arra, hogy a gazdasági krízisből kivezesse az országot.


Zolnay János: Térszerződés

A főváros készülő Általános Rendezési Terve


„Körülállták a terepasztalt, és ide-oda rakosgatták a panelházakat” – emlékezett megértő iróniával hatvanas évekbeli várostervező kollégáira Konrád György néhány héttel ezelőtt egy tévés stúdióbeszélgetésen. Az író – Preisich Gáborral, Budapest egykori főépítészével vitatkozva úgy érvelt, hogy nemcsak a pártvezetők, de a mérnökök is korlátlannak gondolták város- és társadalomtérvezői lehetőségeiket.

(eö) [Eörsi János]: Villamosipari patt


Ha úgy folynak tovább a dolgok, mint ahogy nem folynak a kormány múlt decemberben meghozott határozata óta, akkor egy fillér nem folyik be az idén a Magyar Villamosművek Rt. privatizációjából. „Minden erőmmel azon leszek, hogy az a határozat ne valósuljon meg” – hallhatta lapunk Pál László ipari miniszter szájából. Az áramszolgáltatókat nem szabad egyenként eladni, így a miniszter, mert ez fenyegeti az ellátás biztonságát, és áremelésekhez vezethet. Nincs az a szabályozás, amelyet a különérdekű magántulajdonosok ne játszhatnának ki!

Krausz Jenő: Vagyonvédő szolgáltatás a volt testvérnél


A 157 milliós Oroszországban évi mintegy 3 millió bűncselekményt követnek el. A 10 milliós Moszkvában tavaly 1800 gyilkosság történt.

Solt Ottilia: Egy telefonhívás, szívkórház, meg egy el nem küldött levél

Dániel úti fejlemények


Március 20-án csöngött a telefon a szerkesztőségben. A felháborodott Bársony András, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt a vonal túlsó végén, aki elfogultsággal vádolt bennünket, és megkérdezte, hogy hajlandók vagyunk-e kommentár nélkül közölni az ő hozzátenni valóit.

Az el nem küldött levél

Szívesen, akár azonnal – válaszoltuk – bár az újabb cikket a másnap lezárandó lapszámból már nem vesszük ki. De hát az amúgy sem kommentár. Akkor inkább megvárja ezt is – válaszolta Bársony András –, és a kettőre együtt reagál. Azóta sem érkezett tőle semmi.




Vince Péter: Privatizáció: visszaköszönő konfliktusok


A privatizációs bevételek 1994-ben fokozott jelentőségre tettek szert: azóta még a korábbinál is nagyobb mértékben kívánják a költségvetési kiadások fedezetére fordítani. Ezért ha a realizált bevételek elmaradnak az előirányzatoktól, vagy ha a készpénzbevétel aránya számottevően csökken a privatizációs bevételeken belül, akkor ez közvetlenül rontja a költségvetés helyzetét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon