Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Kovalcsik Katalin: Cigány történetek tisztaságról és tisztességről


1.

Az út bal oldalán hárman megyünk. A két cigány asszony hatalmas batyut visz a hátán. Hetenként többször is átvonatoznak a szomszéd faluba, hogy a kukákból összeszedjék a kidobott kenyeret a disznóknak. Ezt saját falujukban szégyellnék megtenni, hiszen a gázsók kicsúfolnák őket azért, mert úgymond, guberálnak.

A másik oldalon idős parasztasszony halad velünk párhuzamos irányba. Sűrűn nézeget felénk, majd egyszer csak átkiabál:

– Erzsikém!






GÁ [Gosztonyi Ágnes]: Legális squatolás


„squat: 2.

Kertesi Gábor: Elvesztették a vámon

Cigánygyerekek és az iskola


A tudás hatalom. Az iskolázottság munkalehetőséget, magasabb keresetet, a család és életforma stabilitását, magasabb várható életkort, jobb egészséget, a politikai érdekek jobb képviseletét, a diszkrimináció leghatásosabb ellenszerét jelenti. A tudatlanság hatalomnélküliség, s mindaz, ami ezzel együtt jár: munkanélküliség és alacsony kereset, szegénység és kiszolgáltatottság, széthulló család és rossz egészségi állapot, korai halál, a politikai érdekképviselet hiánya, diszkrimináció. A cigányok iskolázatlanok.

(eö) [Eörsi János]: Mi lesz veletek, szemaforisták?


A napokban folynak a tárgyalások a MÁV, valamint a közlekedési és pénzügyi tárcák között a megkötendő vasúti szerződésről. A felek mintegy életet lehelnek az 1993 őszén kihirdetett vasúti törvénybe, amely szerint az állam a vasúti pályák tulajdonosa, a MÁV pedig a pályák használója, mégpedig nem ingyen. Ám a tulajdonosi státussal együtt az államra háramlik az a kötelem is, hogy gondoskodjék utazhatásunkról (a személyszállítás „közszolgáltatási tevékenység” – fogalmaz a törvény), s e feladatot megbízásából a MÁV hajtja végre.

(eö) [Eörsi János]: Dis-kurzus-váltás


Az óév során harmadszor, ám kétségtelenül a legkézzelfoghatóbban határozott a kormány december 18-án „a borsodi acélipar reorganizációjának további lépéseiről”. A döntést siettette a helyi szakszervezetek meg a vasas-szakszervezeti központ erőteljes nyomása; e körülményt az előterjesztő Ipari Minisztérium is konstatálta, s mikor megvolt a döntés, Soós Károly Attila ipari minisztériumi államtitkár a tévéadásból is kivehetőleg tudott mit mondani az ózdi elégedetlenkedőknek.

Kirilly Tamás: Ami még menthető

A borsodi vaskohászatról


Az 1994. december 18-i kormányülésen hozott határozat és annak sajtóvisszhangja erősen megosztotta a hazai ipari és közgazdász-társadalmat. Többen kétségbe vonták a kohászatra fordítandó támogatás célszerűségét, az ipari szakemberek és a hozzájuk közel álló közgazdászok pedig örömmel vették.

Szőke Zsuzsa: A nógrádi „modell”


1991-ben 500–500 millió forintot szánt a kormány az egyes „válságövezeteknek”. Előbb azonban Bod Péter Ákos akkori ipari miniszter elnökletével ún. „kihelyezett kormánybizottsági ülésen” tárgyaltak az érintett megyék vezetőivel a pénz felhasználásáról. Nógrád megye 1991. szeptember 18-án került sorra, Szécsényben tartottak kihelyezett kormányülést. A zárt megbeszélésen Korill Ferenc, a Nógrád megyei közgyűlés elnöke és a megye házi tanácsadója, Csanády Lili – a többségében osztrák érdekeltségű Access Bt.

Benyó Bertalan: Miért épül a Lágymányosi híd?


Valamikor talán el lehetett hinni, hogy Budapest közlekedését „csőd”, „végveszély”, „katasztrófa” fenyegeti, ha nem épül fel a Lágymányosi híd. Most azonban tapasztalhatjuk, hogy – ha nem is jelentősen, de határozottan – enyhült a forgalmi nyomás a Petőfi hídon és környezetében, méghozzá egy innen 10 km-re délre felépült új híd, a Hárosi híd, illetve az M0-ás déli szakasza jóvoltából.

eb: Privatizálás angol módra


Nagy-Britanniában a konzervatív kormány hatalomra kerülése óta eltelt másfél évtizedben 50 – összesen egymillió munkavállalót foglalkoztató – céget tereltek át a magánszektorba, amiből az államnak 50 milliárd font bevétele származott. Az elmúlt öt évben a magánosítás feszített tempója lassult. Nemrégiben regionális elektromos művek részvényeladási kampánya hozta lázba a brit befektetőket.

Lendkerék [Zádori Zsolt]: Ikszipszilon, most ne sírjon?


A háború előtt a dél-kelet borsodi falvakból maximum két óra alatt Nyíregyházára juthatott az utazni vágyó azon a vonalon, amely a Kenézlő Balsa közötti Tisza-hídon futott át az egyik megyéből a másikba. Ezt a műtárgyat 1944 őszének egy napján előbb a napi rutin szerint végigsepregették, majd a levegőbe röpítették. A valamikori hídfők közt azóta komp közlekedik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon