Skip to main content

Gazdaság és társadalom

Részlet Modor Ádám 1995. január 25-én Kuncze Gábor belügyminiszterhez írt nyílt leveléből


„Tisztelt belügyminiszter úr!
Kedves Kuncze Gábor!


Egy immáron hatodik esztendeje folyó küzdelem újabb erőpróbája előtt áll a Katalizátor Iroda és a budapesti rendőrség. Újra fennáll a veszélye annak, hogy a Magyar Köztársaság rendőreit be fogják vetni a jelenleg még legálisan létező könyvpiaci szereplők ellen. (…)

Felhívnám a figyelmét arra a nem jogi természetű tényre, hogy a könyveknek nem csupán korpuszuk létezik, hanem pszichéjük is.




Gosztonyi Ágnes: Huzatos paradicsom


Bár mozgóárusítás a metróállomások területén 1992 vége óta folyik, csak néhány hónapja készült el a szakhatósági szervek véleménye, amelyben sikerült megállapítani, hogy bizony veszélyesen túlzsúfoltak az állomások. Október 28-án tehát a BKV Vagyonhasznosítási Osztálya összehívta az árusok képviselőit, hogy tájékoztassa őket: általános rendezést kívánnak végrehajtani. Összesen 35 pavilon fog épülni a metróállomások felső részein, az első 22 pavilont, a Deák tértől indulva kifelé, már tervezi is az Uvaterv.

–zj [Zolnay János]: Sínfelszedés?


900 km vasútvonal megszüntetését (Beszélő, 1994. 48. sz.) – illetve a forgalom szüneteltetését – kívánja megakadályozni a Nemzeti Mozgalom a Vasútért néven alakult munkacsoport, amely hétfőn ismertette álláspontját a sajtóval.

A MÁV-nál nem reprezentatív Független Vasutas Szakszervezet szerint porhintés „átmeneti forgalomszüneteltetésről” beszélni, ha egy szakaszon egyszer nem jár többé vonat, a síneket végérvényesen benövi a gaz.


Eörsi János: A papírmacska


Képzeljünk el egy kőgátat, amely a Duna elrekesztése miatt igen erősen megcsappant sodrú Dunát s egyúttal a szlovák–magyar határt metszi keresztbe. Ha ez a kőgát a Duna vize alatt húzódik, s ekként a folyó átbukik fölötte, fenékküszöbnek nevezett objektumról van szó; míg ha koronája kiáll a vízből, mederelzárás történik, ami csakis a dunakiliti átvágással szemközt, a természetes ágban, a duzzasztómű üzembe helyezésével lehetséges.

Bányai Péter: Minden a mienk!


Megy vagy marad?

A Román Nemzeti Bank elnöke, M. Isarescu elévülhetetlen érdemeket szerzett a külföldi sajtó és főleg a nemzetközi pénzintézetek jóindulatának és támogatásának megszerzésében. Neki köszönhető a Nemzetközi Valutaalap (FMI) által kiállított majdnem kitűnő bizonyítvány: „Románia 1994-ben komoly sikereket ért el (inflációfékezés, gazdasági növekedés), igaz, az utóbbi hónapokban leállt a privatizálás.” Ennek ellenére (vagy épp ezért?) a kormánypárt és partnerei frontális támadást indítottak ellene – a Nagy-Románia Párt elnökét, C. V.


–szeg [Kőszeg Ferenc]: A vér joga

Északfok, titok, idegenség!


Széles e világon mindenki magyar, akinek valamely őse magyar volt. Persze az a három-négy millió ember, aki a szomszédos országokban él és magyarul beszél, mégse magyar állampolgár: ők, illetve felmenőik nemzetközi döntések következtében elvesztették az állampolgárságukat. Magyar állampolgár ellenben a jus sanguinis, a vér joga alapján, az az amerikai, brazil és török, akinek az őse Magyarországról elszármazott olajbányász volt Texasban, favágó az Amazonas-vidéken vagy táncosnő Isztambulban. Nem is tizenötmillió magyar él e földtekén, hanem legalább ötvenmillió.

Fodor Elek: Az idegen­rendészet kapujában

Északfok, titok, idegenség!


Nyílt levél KUNCZE GÁBOR miniszter úrhoz

Tisztelt miniszter úr!

Romániai magyar vagyok, és mint ilyen, szeretném felhívni jelen levelemen keresztül az Ön figyelmét egy olyan törvénytelenségre, ami minket, erdélyi magyarokat nemcsak fájdalmasan érint, hanem egyszersmind fájdalmasan megaláz. (…)

Élve az érvényben lévő törvények szabta jogával, sok erdélyi magyar, végre teljes értékű állampolgárnak akarva érezni magát, kérte az újrahonosítását, hiszen rendszerint felmenői évszázadokra visszamenően magyar állampolgárok voltak.

Az 1957. évi V.








Király András: A külföldiek munkavállalásáról

Északfok, titok, idegenség!


Néha az utca embere is megszólal, elpanaszolja nehéz gazdasági helyzetét, és a feketézőkre mutatva drasztikus intézkedéseket követel az illetékes szervektől. Az illetékesek készségesen elismerik, hogy a helyzet komoly, de a törvényhozókra hárítják a felelősséget, joghézagokra és meg nem alkotott törvényekre, rendeletekre hivatkozva.

lt [Solt Ottilia]: Dornbach kontra Bauer


Az SZDSZ ugyebár kormányzó párt, s az SZDSZ Országos Tanácsa (OT) – az alapszabály szerint – a stratégiai döntések kimunkálására választott testület. Azt is tudjuk immár mindahányan, mióta gyakorló demokraták lettünk, hogy egy testület elnöke erőteljesen befolyásolhatja a profilt, vagy ha súlytalan, akkor az egész testületet szorítja ki valami súlyosabb a formális funkciójából. Nem teljesen érdektelen tehát, ha az SZDSZ OT elnököt választ. Általában élénk érdeklődés övezi, mikor a pártokban efféle történik.

[Gosztonyi Ágnes]: Csavargó művészet


1981-ben, Párizsban néhány fiatal képzőművész Rezonance néven csoportot alakít, s hogy ezzel is tiltakozzon a szerintük a piacot mindinkább kiszolgáló művészet ellen, házat foglalnak, és irányzatukat elnevezik ART CLOCHE-nak (buta vagy sántító művészet, argóban csavargó) nevezik el. Előfutáraiknak a DADA és a Fluxus mozgalmakat tekintik, mivel „ezek kiselejtezett, szemétbe dobott anyagok felhasználásával ellen-művészeti esztétikát alakítottak ki, és visszautasították a művészet és az élet különválasztását”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon