Skip to main content

Részlet Modor Ádám 1995. január 25-én Kuncze Gábor belügyminiszterhez írt nyílt leveléből

Vissza a főcikkhez →


„Tisztelt belügyminiszter úr!
Kedves Kuncze Gábor!


Egy immáron hatodik esztendeje folyó küzdelem újabb erőpróbája előtt áll a Katalizátor Iroda és a budapesti rendőrség. Újra fennáll a veszélye annak, hogy a Magyar Köztársaság rendőreit be fogják vetni a jelenleg még legálisan létező könyvpiaci szereplők ellen. (…)

Felhívnám a figyelmét arra a nem jogi természetű tényre, hogy a könyveknek nem csupán korpuszuk létezik, hanem pszichéjük is. A BKV jelenlegi vezetői az éj leple alatt el akarják szállítani konténereinket, ezzel megakadályozva polgári engedetlenségi mozgalmunk esetleges győzelmét. A magántulajdon védelmében felkérem, hogy védje meg Bibó István, Konrad Lorenz, Albert Camus, Alekszander Szolzsenyicin, Bálint György, Szerb Antal, Ember Mária, Rachel Carson, Hamvas Béla, Pier Paolo Pasolini műveit attól, hogy őrizetbe vegyék, és eltávolítsák onnan, ahol a helyük van, a közönség elől. (…)

Kérem, fontolja meg kérésünket, ne szennyezze be a magyar rendőrség hírnevét azzal, hogy segédkezet nyújt a korszellemnek egy másik szellemiség megfojtásában való közreműködéssel.” (…)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon