Skip to main content

A rejtett tartalék

Vissza a főcikkhez →


Fel kell gyorsítani az államháztartási reformot! – mondotta költségvetési expozéjában Békesi László pénzügyminiszter november 21-én a parlamentben. A „nagy elosztási rendszerek” (társadalombiztosítás, szociális támogatások, elkülönített állami pénzalapok) átalakítása terén egyelőre csak „félfordulatot” ígért. Viszont a költségvetési szférán belül „egyes lépéseket” már a jövő év folyamán meg kellene tenni, s nem várni velük 1996-ig. Ki kell alakítani a tervezés, a beszámolás, valamint a közpénzek elköltésének szigorúbb, ellenőrzöttebb rendszerét (azaz létre kell hozni a kincstárt), továbbá át kell tekinteni és felül kell vizsgálni az állami szervek föladatait.

Békesi a vártnál is rosszabb helyzet ismertetésével indította gondolatmenetét. A szeptemberi–októberi adatokból ítélve a fizetési mérleg hiánya – szemben a korábban remélt 3,2 milliárddal – 3,6 milliárd dollár lesz az idén. A „rosszabb bázis” módosítja a jövő évi prognózist is: 2 helyett 2,5 milliárd dollárra taksálható a fizetési mérleg jövő évi hiánya. Következésképpen további 40–50 milliárd forinttal kellene csökkenteni a költségvetés jövő évi hiányát (hogy ez a „következésképpen” helytálló-e, az a Beszélő 43–45. számában olvasható Oblath Gábor–Pete Péter vita tanúsága szerint vitatott kérdés). Ez a hiánycsökkentés azonban – mondta Békesi – „ma még sem bevételi, sem kiadási oldalról nem megoldható”. Ha viszont előbb lehetne sort keríteni a kincstár reformjára, akkor – mint interjúnkból is kitetszik – a megjelölt összeg nem lenne irreális.

Ekképp a kincstári reform a költségvetés rejtett tartalékaként jöhet számításba. Ám ez a terv – miként a fizetési mérleg prognózisa vagy a 150 milliárdos privatizációs bevételi előirányzat – kissé feszítettnek tűnik. A reform során ugyanis a kincstár megszabadítja a minisztériumokat és a többi központi szervet pénzkezelői privilégiumaiktól; nem biztos viszont, hogy e nagy tekintélyű intézmények olyan könnyen beadják a derekukat.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon