Skip to main content

Hevenyek és idültek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Most, augusztusban első ízben – de nem utoljára – haladta meg a jövedelempótló támogatottak száma a munkanélküli-járadékosokét. A járadékról a foglalkoztatási törvény gondoskodik; ezt pedig arra a tipikusnak gondolt esetre szabták, miszerint a munka nélküli lét heveny peches állapot, melyből az érintett igyekszik mielőbb kikecmeregni, s ez jószerével sikerül is neki. Ha mégis eredménytelenül telne el a járadékfolyósítási idő (ez a munkában eltöltött időtől függ, de legföljebb egy év lehet), vagy ha az illető, álláshoz jutva, egy éven belül megint utcára kerül, akkor a szociális törvény terjeszti ki fölé védőszárnyait a polgármesteri hivatal képében, mely odaítéli az idült munkanélkülinek járó jövedelempótló támogatást. Az idei évben azonban az idült esetek bizonyultak tipikusnak (1. táblázat). Ráadásul a Munkaügyi Minisztériumban úgy számolnak: a jövedelempótló támogatottak mostani 200 ezres tábora a jövő év végére 300 ezerre bővül.

1. táblázat: A nyilvántartott és segélyezett munkanélküliek száma


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

Regisztrált munkanélküliek száma (ezer fő)

Munkanélküli-ráta

(%)a

Munka nélküli-járadékosok (ezer fő)

Jövedelempótló támogatottak (ezer fő)

1992. december

663

12,3

477

41

1993. június

657

12,6

403

84

1993. december

632

12,1

327

141

1994. június

550

11,0

208

196

1994. augusztus

551

11,0

180

201

a) A munkanélküliek száma a gazdaságilag aktív népesség százalékában.


Forrás: Munkaügyi Minisztérium

A munkanélküli-járadékosok táborából mind kevesebben „lépnek ki” azért, mert sikerült munkát találniuk, és mind többen azért, mert túlkorossá váltak az állástalanságban (2. táblázat). A munkanélküliek teljes sokaságában határozott eltolódás figyelhető meg abban a tekintetben, hogy egyre többen vannak, akik egy évnél hosszabb ideje keresnek hiába állást (3. táblázat).

2. táblázat: Ki miért nem kap többé munkanélküli-járadékot? (százalék)


Az ok

1992

1993

1994.

I-VII. hó

Elhelyezkedett

44,7

27,8

22,5

Jogosultsága lejárt

29,6

52,4

64,4

Aktív foglalkoztatási program résztvevője lett

6,8

6,3

3,3

Egyéb ok

19,0

13,4

9,7

Összesen

100,0

100,0

100,0

Forrás: Munkaügyi Minisztérium

3. táblázat: A munkanélküliek megoszlása a munkakeresés időtartama szerint (százalék)


Időszak

26 hétnél kevesebb

26-52 hét

52 hétnél több

Összesen

1992 I. negyedév

64,2

22,4

13,4

100

        II. negyedév

55,1

27,6

17,3

100

        III. negyedév

50,9

30,6

18,5

100

        IV. negyedév

44,5

31,0

24,5

100

1993 I. negyedév

47,4

25,7

26,9

100

        II. negyedév

39,7

27,9

32,4

100

        III. negyedév

36,7

30,6

32,7

100

        IV. negyedév

37,2

25,5

37,3

100

1994 I. negyedév

37,4

23,1

39,5

100

        II. negyedév

33,9

24,3

41,8

100

Forrás: KSH-munkaerő-felmérések (25 ezer fős mintán)

Mindazonáltal a nyilvántartott munkanélküliek száma csökkenni látszik az utóbbi időben (ámbár a jövő évre a kormány a foglalkoztatás további 5-6 százalékos szűkülését „ígéri”). Egyelőre látszólag „csupán” a munkanélküliség összetétele rosszabbodik, ahogy merevedő kasztot alkotnak a masszívan állástalanok, a margóra szorulók. Csakhogy a munkanélküliséggel párhuzamosan a foglalkoztatottság is csökken. A munkaerőmérlegek 1992 elején közel 4,5 millió aktív korú (legalább 15 éves, de nyugdíjkorhatár alatti) foglalkoztatottat regisztráltak, számuk ’94 elejére 4 millió alá süllyedt; a munkavállalási koron kívüli foglalkoztatottak száma pedig ez idő alatt 334 ezerről 200 ezerre csappant. Közben 40 ezerrel lettek többen a rokkant- és korkedvezményes nyugdíjasok; a munkavállalási korú „egyéb eltartottak” száma pedig az 1992 eleji 239 ezerről 1993 elejére 337 ezerre, 1994 elejére pedig 513 ezerre nőtt. Az utóbbi, félmilliós „eltartott” tömegnek 1/3-a férfi. Ebből a KSH a feketemunka-vállalás terjedésére következtet. Okkal, bár mi inkább azt mondanánk: terjed a vadon, ahová már végképp nem hatol be a „szociális piacgazdaság” fénye…

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon