Skip to main content

Beszélő hetilap, 39. szám, Évfolyam 6, Szám 40

S. Nagy Katalin: In memoriam Jakovits József (1909–1994)

Végel László:

(eö) [Eörsi János]: Sok hűhó semmiért

Solt Ottilia: Önkor-kép

Az önkormányzati törvény és a választási törvény módosításáról

–g [Kőszeg Ferenc]: Ki kapta az ötven fontot?

–lt [Solt Ottilia]: Szabad ajtó

: Országunk rongya

Zádori Zsolt: A bomlás irányai

z. zs. [Zádori Zsolt]: Falvédőszöveg: Törvényt hozni kötelesség, könyvet adni tisztesség

Z. J. [Zolnay János]: Lopakodó regionalizálás

Komáromy Gábor: A jövő könyvtára

[Mink András]: A Közép-Európa Egyetem könyvtára

Váncsa István: …vodkáról, dohányról meg a füstölt heringről

Bódis Gábor - Tálas Péter: Bomba – páncélkocsi 1:0 / Rémálomtitok

Gyurovszky S. László: Aki mer, az nyer

: Választási valószínűségszámítás

: Meciar-mese

Orosz István: No news – good news

Frederik Kempe: Válasz az európai németkérdésre

(eö) [Eörsi János]: Hevenyek és idültek

Mink András: Tervbeakaszkodás

Interjú Rév Istvánnal, a Közép-Európa Egyetem, vagyis a CEU (Central European University) tudományos igazgatójával

Szalai Erzsébet: A restrikciós spirál

Csontos Erika - Szebényi Cecília: „Lapot kéne alapitani! Ó Hatvany! Ó Hatvany!”

M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Hátha és mintha

Halász Péter második hete a Kamrában

Bikácsy Gergely: Kieslowski két élete

Tar Sándor: A mi utcánk

22. Néha úgy elmennénk

Kováts Albert: Eltűnő Budapest

borz [Bori Erzsébet]: Felhívás keringőre

[Kisbali László]: A szabadság szelleme

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon