z. zs. [Zádori Zsolt]

Vissza a főcikkhez →

Az 1994-ben kormányra került politikai erők azzal kezdtek munkához, hogy rendbe teszik a könyvtárak szénáját. Ez az előző kabinetnek nem sikerült. A most hivatalba került művelődésügyi miniszter és helyettes államtitkára egyként ígérte, rövid időn belül lesz kötelespéldány- és könyvtári törvény. Az elmúlt évek szakmai vitáiban kikristályosodott konszenzus ezt lehetővé is teszi, de egyelőre még egyik törvényszöveg sincs kész. Egyetértés mutatkozik abban, hogy a könyvtári törvény minél kevesebb megszorító intézkedést tartalmazzon. Csak három szintet, a lakóhelyi közművelődési, az országos feladatkörű szak-, illetve a nemzeti könyvtárakat érintse.

A kötelespéldányokat szabályozó törvényre évek óta szükség lenne. Jelenleg az 1986 évi sajtótörvény 16 kötelespéldány beszolgáltatását írja elő. A szocializmus idején keletkezett rendelkezés nem számíthatott a könyvkiadás piacosodására. Ma a könyvkiadók az ilyen mértékű kötelespéldány-szolgáltatást extraadónak tekintik, így egyet sem adnak be. A régi törvény végrehajtásáról alacsony szinten rendelkeztek, szankciókra nincs lehetőség. A könyvtárosok elismerik a túlzott mértéket (egykor 130 köteles- és tiszteletpéldány volt!), azt is, hogy az állományt nem lehet a kötelespéldányokból gyarapítani, de közöttük sincs megállapodás a méltányos példányszámról (2–10 db). Egyesek úgy vélik, bár a törvényekre mindenképp szükség van a könyvtárak napi működéséhez, de egy távlatos informatikai stratégia kidolgozására még inkább. Az információ az első számú nemzeti kincs, többet kell rá költeni. Bizottságot kell létrehozni, ami összehangol és irányít.

Mások kongatják a vészharangot: az önkormányzati törvény módosítása ellehetetleníti a könyvtárakat, a pótköltségvetés 100 millióval csökkenti a támogatásukat. Valójában eddig sem az önkormányzati törvény szabta meg a könyvtári ellátás kötelezettségét, és a csökkentés mértékét sem tudjuk ma megállapítani. (Csak néhányról van információnk: OSZK 6,5; OMIKK 4,5 millió.)

Ki így, ki úgy kívánja a szakma érdekeit védeni. Csak nehogy úgy járjanak, mint Nagy Endre tréfájában Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, akit megkerestek az utasok azzal, hogy a vasúti szerelvények utolsó kocsija ráz. Az államférfi ezt akceptálta, és rendeletbe adta, hogy eztán az utolsó kocsit mindig kapcsolják le. Na, ez lenne most a könyvtár.

• Belföld