z. zs. [Zádori Zsolt]

Nyomtatóbarát változat

A Budapesti és Pest Megyei Nyugdíjigazgatóság Fiumei úti épülete rossz állapotban van: szerkezeti hiba miatt a kupola alatti tér használhatatlan. Emiatt a házban közlekedni nem kis feladat. Nem árt, ha az ügyfél járatos a tájékozódási futásban, vagy kötélből vannak az idegei. Egyébként aligha jut el a keresett szobába. Az intézmény dolgozói is alaposan megfontolják, melyik kerülő útvonalat válasszák – mondjuk – az irattárba menet.

Egyébként is nagy a rumli. Semmi nem emlékeztet az újonnan épített posztmodern bankok talmi csillogású külsőségeire vagy a minisztériumok hivataloskodó gőgjére. Hengerezett falak, tsz-irodákból kiselejtezett bútorok, katedrál-üvegezett ajtók pattogzó festékkel (egyiken a felirat π = 3,14). A folyosókon délben is alkonyati homály. Az irodákban idegenül hatnak a számítógépek, printerek, faxok.

Mindezek ellenére élet van a házban. Az előadók segítőkészek, együttérzőek: tüsténkednek.

Szükség is van a serénységre. Egyedül ez az igazgatóság évi 70 000 nyugdíjügyben dönt. Mint dr. Jakab Éva jogi igazgatóhelyettestől megtudtam, nem az adatok feldolgozása, sokkal inkább a beszerzése a nagy feladat. Az igénybejelentéstől a közigazgatási határozathozatalig átlag másfél hónap telik el, ekkorra sikerül a béridőszak adatait beszerezni. Ha az ügyintéző úgy ítéli, nem tud egy hónap alatt a dolog végére járni – törvényi kötelességének eleget téve – egyszeri vagy folyamatos előleget állapít meg.

Jelentősen nehezedett a helyzet 1989 után. Egyrészt számos új gazdasági egység jött létre (kft.-k, gmk-k, bt-k, kisszövetkezetek), a korábbi nagyvállalatok szétaprózódtak, másrészt gyakori ezek jogutód nélküli megszűnése vagy tevékenységük szüneteltetése. Az egykor a szakszervezeti bizottságok mellett működő nyugdíj-előkészítők, sztk-ügyintézők ma ki tudja, hol vannak. Bár néhány nagyvállalatnál (BKV, Közterületfenntartó) még folyik előzetes időkiszámítás, de ez a ritka kivétel.

Nemrég még a nyugdíjjogosultak többsége szolgálati ideje utolsó öt évét egy helyen töltötte, ma ez nem jellemző. Mivel a munkakönyv már két éve megszűnt, és az új cégek nem fordítanak különösebb figyelmet a nyugdíj szempontjából fontos adatok nyilvántartására, már a béridőszak munkahelyeit is csak komoly utánajárással, levelezgetéssel lehet megállapítani. Előfordul az is, hogy a jogosult a számára előnytelenebb, kisebb bérű munkahelyét akarja titkolni.

Mindezek ellenére aránylag csekély az utólagos kérelmek száma, és csak néhány százra tehető azon ügyeké, amelyek bíróság elé kerülnek – közölte Molnárné dr. Balogh Márta, a jogi osztály vezetője. Nagyon sokuknál csak a jogi eljárásban tisztázódik a nyugdíj mértéke. A volt mezőgazdasági dolgozóknál igen nehéz megállapítani a munkaviszonyt, ezért előfordul, hogy – végső esetben – tanúkkal igazolják azt.

Jóval nagyobb azonban a méltányosságot kérők száma. A választások idejétől máig több mint 25 000 igényt nyújtottak be, de az évi rendelkezési alapot már elköltötték. A nyugdíjbiztosító vezetői az ugrásszerűen megnövekedett számot a sajtópropagandával magyarázzák. Mások úgy tudják, ez is része volt a szocialisták kampányának: személyesen közbenjárni a méltányossági emelés érdekében, és így gyarapítani a nyugdíjas szavazók számát.

A gépi adatfeldolgozás már 1973 óta működik, amit azóta többször korszerűsítettek – emlékezett Károlyi Árpádné osztályvezető-helyettes. Ez gyorsabbá és pontosabbá tette a munkájuk második fázisát, de ez nem változtat azon, hogy az adatok beszerzése továbbra is kisipari módszerekkel történik. A gyorsabb és pontosabb eljáráshoz központi adatbankra lenne szükség. Erre kapott a társadalombiztosítás világbanki hitelt. A rendszer üzembe állítása már elkezdődött, és jelenleg is folyik.

• Belföld