A lakástörvény szerint az önkormányzat rendeletben határozza meg a bérleti díjakat, de csak új szerződések esetében. Az érvényes helyiségbérleti szerződéseket cserehelyiség biztosítása nélkül tíz évig nem lehet felmondani, kivéve, ha a helyiség ötven százalékát meghaladó részét albérletbe adták. Az önkormányzat ugyanakkor köteles hozzájárulni a bérleti jog albérlőre való átruházásához, illetve ahhoz, hogy a bérlő és az albérlő bérlőtársi szerződést kössön. Az esetek többségében az üzemeltetési szerződésekkel fedezett albérleteztetés tényét nehéz bizonyítani. A lakástörvény eltörölte a bérleti jog cseréjénél az önkormányzatoknak fizetendő ún. „igénybevételi díj” 20 százalékos maximálását, az önkormányzat belátására bízva, hogy a csereszerződésben szereplő összeg mekkora hányadát követeli ezen a címen.
A budapesti önkormányzatok 1993 nyaráig többnyire ellenálltak a privatizációs nyomásnak, ám a lakástörvény első, 1993 nyarán elfogadott változata a bérlők vételi jogát a helyiségbérlőkre is kiterjesztette. Néhány helyen, így például a VIII. kerületben – most már minden mindegy alapon – elkezdték az üzletek eladását. Más kerületek megpróbálták kimenekíteni ingatlanvagyonukat az eladási kényszer alól. Az Erzsébetvárosban is ez történt, a helyiségek egy részét forgalomképtelen, más részét korlátozottan forgalomképes törzsvagyonná minősítették. 1993 decemberében végül az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a helyiségbérlők vételi jogát, és így – elvben – visszaadta az önkormányzatoknak az ingatlangazdálkodás lehetőségét.
Az Erzsébetvárosban az önkormányzat helyiségbérekből származó bevétele 850 millió forint, a kiesett bevétel becslések szerint egy- és kétmilliárd forint között mozog. Az üzlethelyiségek zömét négyzetméterenként évi 2000 és 6000 forint közötti összegért adják bérbe. Az albérleti díj – tehát a reális piaci bér – általában forgalmi értékének két százaléka: négyzetméterenként havi 5000–8000 forint – tehát évi 60 000–96 000 között mozog. A horribilis hasznot zsebre vágó bérlők természetesen a jelenlegi helyzet fenntartásában, illetve az üzlethelyiségek megvásárlásában érdekeltek.
A helyiségek hasznosításából származó nyereség jó része – ami pedig az ingatlangazdálkodás egyetlen számottevő forrása lehetne – az önkormányzatok számára változatlanul hozzáférhetetlen marad.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét