Skip to main content

Fővárosi főnökök

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 
A választási eredmények átfogó koalíciós megállapodásra késztették Demszkyt és az MSZP-t. Amint ismeretes, hamar megegyeztek abban, hogy a két párt két-két főpolgármester-helyettest ad. Január végéig kell elkészülnie a középtávú fővárosi program „téziseinek”, a részletes program pedig júniusban kerül majd a képviselők elé.

Várható, hogy erősödik a „végrehajtó hatalom” a közgyűléssel szemben. A főpolgármester, a négy főpolgármester-helyettes és a két frakcióvezető ezentúl főpolgármesteri kabinetet alkot, hétfőnként ülésezik, meghatározza a közgyűlés napirendjét, dönt az előterjesztésekről, véleményezi – tehát minden bizonnyal eldönti – a főjegyzői hatáskörbe tartozó ügyosztályvezetői kinevezéseket, felmentéseket. Mivel a kerületek nem delegálhattak a fővárosi közgyűlésbe teljes jogú képviselőket, az így támadt hiányt a tanácskozási joggal felruházott delegáltak kollégiuma pótolja némileg. E kollégium – ha benne a többség, azaz legalább 12 kerület úgy akarja – bármely kérdésben módosító indítványt nyújthat be a főváros meghozandó határozataihoz. Utóbbi finomítást egyébként a szocialisták javasolták.

A bizottsági elnöki helyek elosztásában messzemenően érvényesülnek az ellenzék érdekei. Ugyanakkor – egyes vélekedések szerint – megszűnik a bizottságok „túlhatalma”. A korábbi ciklusban ugyanis, amikor az SZDSZ kisebbségben volt, és Demszky sokszor nem kis nehézségek árán szerezte meg a szükséges többséget, a bizottságok nagyobb szerepet kaptak a „kormányzásban”. Most viszont, hogy a főpolgármester szilárd koalíciót tudhat maga mögött, a tényleges hatalom bízvást magasabb szintre, a kabinet régióiba emelkedhetik, kifogva némiképp a szelet a bizottsági vitorlákból. A bizottságelnökök viszont – akiket várhatóan a héten választanak meg – kétségkívül széles politikai spektrumot mutatnak: köztük van a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének MSZP-s küldöttje, Rusznák Imre éppúgy, mint a MIÉP színeiben bejutott volt rádióalelnök, valamint Szentgyörgyvölgyi, aki az előző ciklusban köztársasági megbízottként tört sok borsot Demszky orra alá.

A közös „kormányprogramról” egyelőre keveset tudni. Tervek: az MSZP és az SZDSZ fővárosi frakciója karöltve gyakorol nyomást az országgyűlési képviselőkre, ha államháztartási kérdések kerülnek napirendre; kezdeményezik továbbá egy, az egykori bettermenthez – ingatlanérték-növekedési adóhoz – hasonló helyi adó bevezetését; általában is odahatnak, hogy a parlament több évre szólóan szabályozza a központi és helyi adóbevételek arányát. A szocialisták vagyonkezelő, ingatlanforgalmazó, befektetésszervező pénzintézetet szeretnének felállítani, ezt azonban a szabad demokraták elvileg ellenzik; a kompromisszumos megoldás szerint a kérdést szakértők vizsgálják meg.

Mi lesz a megalkotandó egységes fővárosi szociális rendelettel és a lakásfenntartási támogatásról szóló rendelettel? Schiffer János főpolgármester-helyettes – aki egyben a főpolgármester szocialista koalíciós helyettese is – nem tart attól, hogy ez ügyben konfliktus robban ki a főváros és a kerületek között. Senki sem kétli viszont, hogy a kerületekre kötelező érvényű általános rendezési terv elkészítése miatt súlyos összeütközések támadnak. Schiffer szerint e kérdésben a Városházának keményen érvényesítenie kell megnövekedett jogosítványait.

Kulturális és oktatási ügyekben illetékes főpolgármester-helyettesként Schiffer a szakmunkásképzés átszervezésére szeretné helyezni a súlyt, hosszú távon pedig arra, hogy a gimnáziumok is a fővároshoz kerüljenek. Folytatni kell a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár elakadt átszervezését. A színházi világ ősz óta megbolydult darázsfészekhez hasonlít; Schiffer szeretné, ha költségvetési megfontolásokból egyetlen színházat – és más kulturális intézményt – se kellene bezárni, de át kell gondolni, hogy a város büdzséje mennyit bír el. (Szóbeszéd szerint három színházat finanszíroznának az eddigi szisztéma szerint, a többiek esetében csak a rezsit állnák, esetleg egy-egy előadást támogatnának.) Idegenforgalmi téren – ez is Schiffer reszortja – az a hosszabb távú cél, hogy az innen származó bevételek jelentős része kultúrára fordíttassék.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon