Skip to main content

Beszélő hetilap, 3. szám, Évfolyam 7, Szám 3

Mink András: …a politikusok keserű kenyeréről

–solt: Akarni kell, ennyi az egész?

Zádori Zsolt: A Kordax sajtója

Solt Ottilia: Hol terem a magyar vitéz?

Z. J. [Zolnay János]: Fővárosi főnökök

Fencsik Flóra: Vajh miért?

Blaha Márta: Háború miatt a határ nem üzemel

Gosztonyi - Szarka: Őrzünk; védünk?

Fürj: A helyzet fokozódik…

A tüdőbaj elég nagy baj, de nemcsak egészségügyi probléma!

N. L. [Neményi László]: Spanyolország: a GAL-ügy / A német Zöldek / Haider, a mozgalmár

Békés Erzsébet: Ribillió a Westminsterben

Bódis Gábor: Horvát–szerb háború?

Molnár Gusztáv: Devolúció

Király András: A külföldiek munkavállalásáról

Fodor Elek: Az idegen­rendészet kapujában

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A vér joga

Bányai Péter: Minden a mienk!

Hahner Péter: Meddig tart a proletárdiktatúra?

Kiss Ilona: „Lakni egy vonatban, és nem utazni sehová…”

Alekszej Szlapovszkijjal beszélget Kiss Ilona

: Alekszej Ivanovics Szlapovszkij…

Márton László: A képzeletbeli egyenes kard

Jordán Tamás: A „hirtelen halál”

Závada Pál: A novella-plakát

[Kisbali László]: Amerikai norma

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon