Skip to main content

Devolúció

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Geo ex machina

 
Annyit fejlődtünk már és annyiszor, hogy igazán jól jönne valamennyiünknek egy alapos visszafejlődés. Legalábbis Nagy-Britanniában így gondolja ezt a skótok 82 százaléka és a pillanatnyilag a toryknál összehasonlíthatatlanul népszerűbb Labour. Ugyan Major szerint az egész nem más, mint dőreség, ifjonti őrület („folly”, „teenage madness”), a dolog halálosan komoly. A skótok saját parlamentet akarnak (jobb esetben, mert a 82 százalék 40 százaléka a függetlenségnél nem adja alább), a Clintonra vészesen hasonlító, de sokkal okosabb Tony Blair pedig megígérte nekik, hogy amint hatalomra kerül, 12 hónapon belül teljesíti kívánságukat. Major hiába mennydörög, hogy a hatalom szempontjából 1707 óta „ők” „egyetlen személy”, a Conservative and Unionist Party (mert ez a toryk teljes és becsületes neve) hiába szajkózza szakadatlan a „Westminster mindenekfölött!” ütött-kopott jelszavát, a brit kocka el van vetve. Ha a fene fenét eszik, akkor sem marad egyben a brit monarchia.

A legkülönösebb az az egészben, hogy legyen szó Nagy-Britanniáról, az Osztrák–Magyar Monarchiáról (amelynek története rólunk szólt, persze), Jugoszláviáról vagy az éppen most utolsókat rúgó Oroszországról, a hatalom, mint személy sehol sem tudott, mert nem tudhatott, eléggé nagyvonalúan viselkedni ahhoz, hogy megadja a részeknek azt, ami a részeké, hogy mesterségesen még egy ideig életben maradjon. (Bár, ha meggondoljuk, a bolsevikok zsenialitása valami hasonlót cselekedett a már nyolcvan évvel ezelőtt pusztulásra érett Oroszországgal.) Az a tény, hogy ennyi nagyszerű államperszonalitás semmisült meg, vagy készül a szemünk láttára porba hullni, egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem toldozgatni-foldozgatni kell itt a régit, hanem új hatalmi perszonalitásokat, új entitásokat kell létrehozni.

Magyarország (akárcsak Németország) csak valamivel hamarabb vált unalmasabbá és elviselhetetlenebbé, mint a többi állam. Ezért jelent, ezért jelentenek halálos veszedelmet szűkebb vagy tágabb környezetük számára. Ezért gyógyír nekünk a fennhéjázó és büszke álladalmakat mindenfelé romboló és porlasztó anarchia.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon