Blaha Márta

Nyomtatóbarát változat

Az önkormányzati választások idején a fél ország röhögött a kétszázhatvannyolc képviselőjelölttel bíró Baranya megyei apró falun, Alsószentmártonon, melynek összlakossága alig haladja meg az ezer főt. Pedig komikum helyett valami egészen mást kell látnunk a történtek hátterében: az elmúlt évtizedek településpolitikájának köszönhetően életképtelen helyzetbe jutó homogén cigány falut, a szociális ellátatlanságot, a százszázalékos munkanélküliséget.

Másrészről sem mondható sikeresnek a választás – állítja Lankó József plébános. A képviselő-testület élére ugyanis újólag az a Szilágyi Péter került, aki ellen ’92 őszén eljárás indult sikkasztás és okirat-hamisítás vádjával, aminek nyomán lemondani kényszerült. A vád beigazolódott, az időközi választás azonban Szilágyi győzelmét hozta. – Zsebből megfizette a kárt, és ezzel spongya került az ügyre – folytatja a plébános.

Szilágyi polgármesterré választása legfőképpen mégsem ezért aggasztó, hanem mert vezetése alatt az alsószentmártoni önkormányzat munkája kimerül a segélyek elosztásában. A közmunkát nem ismerik a faluban, munkahelyteremtésre egyetlen kísérlet sem irányult az elmúlt öt esztendő alatt, Alsószentmárton legrégebbi településrészén, a Dózsa utcában ma is megoldatlan az ivóvízellátás, több házban villany sincs.

Alsószentmárton lakossága megélhetési gondjainak enyhítése okán foglalkozásszerűen gyűjt csigát és gombát a határ menti erdőkben. Ettől a Duna-Drávaközi aknaveszély sem riasztotta el az itt élőket. Legalábbis Ignácz Erzsébet balesetének bekövetkeztéig. A sajtó erről is tájékoztatta a közvéleményt, csak nem vertek olyan nagy port körülötte, mint a kétszázhatvannyolc jelölt kétezer forintos kampánypénze körül. Ez az eset is a nyomorról szólt, csak hát ezzel viccelődni túlontúl ízléstelen lett volna.

---

Több mint másfél évvel ezelőtt a huszonhárom éves Ignácz Erzsébet a határ menti Old község közelében, a határtól öt méterre, a szerb megszállás alatt lévő Horvátország területén aknára lépett, s az térd alatt leszakította a lábát. A baleset után három hétig kórházban kezelték, majd átkerült a harkányi rehabilitációs intézetbe. Időközben a siklósi rendőrkapitányság mint elsőfokú szabálysértési hatóság „tiltott határátlépés” miatt eljárást indított Ignácz Erzsébet ellen. Mivel a fiatalasszony olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy aligha tudná a szabálysértést még egyszer elkövetni, csupán figyelmeztetésben részesült. Élettársát azonban, aki az akna felrobbanásakor tőle néhány méterre állt, ötezer forintos pénzbírsággal sújtották azzal az indoklással, hogy őt nem tartja vissza semmi a határátlépés újbóli elkövetésétől.

Három hónappal a baleset után Erzsébet a siklósi városi bírósághoz fordult, előzetes bizonyítási eljárás lefolytatását kérve. Állapítsák meg a baleset pontos helyét, s vizsgálják meg az aknarobbanás helyszínét! A határőrség és más szakértők bevonásával lefolytatott helyszíni szemlén megállapítást nyert, hogy a határnyiladék, helyesebben a határsáv évek óta nem volt felszántva, karbantartva, tehát a határt nem látták, az aknaveszélyt jelző táblákat pedig csak a balesetet követően helyezték el az arra illetékesek. Lankó József plébános közbenjárásával dr. Herczeg Márta ügyvéd vállalta Erzsébet képviseletét, s keresetet nyújtott be nem vagyoni kártérítés címén Old község önkormányzata ellen, miután a határ átlépéséért és a bekövetkezett balesetért a területileg illetékes önkormányzat tehető felelőssé. Egy 1974-ben született és ma is érvényben lévő minisztertanácsi rendelet szerint biztosítani kell a határnyiladék láthatóságát, a látást zavaró növényzet eltávolításáról pedig kötelessége lett volna gondoskodni.

Old község polgármestere, Marton István úgy véli, hogy a háborús viszonyok miatt nem tehetett eleget rendeletbeli kötelezettségének, így kártérítési felelősségét nem ismeri el. Alsószentmárton polgármestere pedig csak úgy kommentálta az esetet: Ignácz Erzsébet szellemi fogyatékos, ezért nem észlelte az országhatárt. Miután azonban a szakértői bizonyításra kirendelt határőrök és földmérők is csak hosszas vizsgálódás után fedezték fel a határ hollétét, Szilágyi Péter állítása aligha állja meg a helyét, mint ahogy nem is fedi a valóságot. Marton és Szilágyi összetartását a helybéliek azzal magyarázzák, hogy Old község polgármesterének lánya az alsószentmártoni önkormányzat alkalmazásában áll.

Az ügyvédnő, dr. Herczeg Márta álláspontja szerint a területileg illetékes önkormányzatnak éppen a háborús helyzet miatt kellett volna nagyobb gondot fordítania az állampolgárok védelmére, azaz a határsáv gondozására. Véleménye szerint az aknaveszélyre való felhívás nem igazodott a térségben élők életviteli sajátosságaihoz. Alsószentmárton lakói közt nem vált szokásossá az újságolvasás, nem követik figyelemmel az aktuális híreket.

A polgármesteri hivatal hirdetőtábláján állítólagosán elhelyezett falragasz sem bizonyulhatott elegendő figyelmeztetésnek, még ha az az itt beszélt, archaikus román, beás nyelven íródott is, hiszen a lakosság nagy hányada írástudatlan.

A határőrség illetékesei ugyancsak az önkormányzatra hárítják a felelősséget. Szerencsétlen körülményként jegyzik meg, hogy épp a baleset napján váltotta sorállományú katonáit hivatásos tisztekre a Belügyminisztérium.

Az ítélet meghozatalát nehezíti, hogy az elmúlt évtizedek jogesetei nem szolgálnak mintául Ignácz Erzsébet kérelméhez. A soron következő tárgyaláson a bíróság a kétmillió forintos kártérítés indokoltságát vizsgálja.

---

A fiatalasszony időközben egészséges gyermeket hozott a világra, kinek eltartásáról egyedül gondoskodik. Szakképzettséggel nem rendelkezik, így csak fizikai munka adódhatna a számára, de láb nélkül ez kissé nehézkes. Havi jövedelme a gyermek után járó családi pótlék és a rendszeres szociális segély, mely együttesen mindössze nyolcezer-hétszázötven forintot tesz ki. Ezért is fordul a társadalombiztosításhoz rokkantsági nyugdíj megállapítása céljából, de a döntést hozók harmadfokon is munkaképesnek találták.

• Belföld