Skip to main content

Egy védő-óvó intézkedés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1994. október 17-én a zuglói gyámhatóság ideiglenes hatállyal nevelőintézetbe utalta Huszka Ottó Ond Vezér úti lakos hat kiskorú, 1981 és ’88 között született gyermekét, egyúttal csecsemőotthoni elhelyezést rendelt el újszülöttjük számára. Korábbi intézkedésük nyomán az édesanya szüleinek gyámsága alá került két legidősebb gyermekük. A kilenc gyerekből most egy sincs otthon.

A gyámügyi ügyosztály vezetője nem látja indokoltnak, hogy nyilatkozzék a Beszélőnek döntésük hátteréről, mint mondja, ez az eset a Nők Lapja profiljába tartozik. Annyit azonban elárul, lakossági bejelentés alapján kezdeményezték az intézeti elhelyezés foganatosítását, és hogy ez a család bizony nem felel meg a középosztályos normáinknak, hogy az apa iszik, ráadásul ’87 óta munkanélküli. A gyámhatóság hivatalos indoklása szerint többszöri figyelmeztetésük és felszólításuk ellenére tovább rosszabbodott a gyerekek helyzete az apa alkoholizmusa és az anya nemtörődömsége miatt. Jövedelmük – állítja a gyámhatóság – kizárólag a családi pótlékból áll. A határozatban is hivatkoznak a lakossági bejelentésre, miszerint a gyerekek a szomszédba járnak élelmet kérni, megjegyzik továbbá, hogy a gyerekeket oktató pedagógusok sincsenek jó véleménnyel a szülőkről.

Huszkáék szerint a zuglói gyámhatóság tendenciózusan igyekszik megkeserítem a család életét. „Hat-hét évvel ezelőtt már el akarták venni tőlünk a gyerekeinket, de a bíróság jóvoltából hazakerültek.” Tagadják, hogy októberi intézkedését megelőzően a gyámügy többször is megkereste volna őket, hogy kivizsgálták volna a lakossági bejelentés jogosultságát. „Egyszer volt kinn az Ádokné, épp mikor a feleségem szült, akkor mondta, hogy elviteti a gyerekeket. Na erre ingerült lettem. Most még ezt is felhasználják ellenem.”

Nem fedi a valóságot Huszkáék szerint az intézeti elhelyezés egyéb indoka sem. Jövedelmük ugyanis nem csupán a családi pótlékból áll, hiszen mindketten részesülnek jövedelempótló támogatásban. Huszka Ottó 1969-től huszonkét éven át folyamatos munkaviszonnyal rendelkezett. (Lakásuk – a gyámhatóság állításával ellentétben – rendezett.) Az iskolában sem lehetett különösebb probléma a gyerekek tanulmányaival, évet egyikük sem ismételt, a nyolc osztályt befejezők pedig mindannyian továbbtanulnak. „Az igaz, hogy szegények vagyunk, hogy nem a legújabb divat szerint öltöztetjük a gyerekeket, hogy nincsen video meg számítógép, de ha csak ez a baja az önkormányzatnak, miért utasította vissza valamennyi segélykérelmünket? 1978 óta, amióta az első gyerekünk megszületett, minden támogatást megtagadtak tőlünk.”

Az Ond vezér úti tízemeletes ház lakóinak egy része mit sem tud a Huszka-gyerekek intézetbe vételéről. Sokan értetlenül fogadják a hírt. „Az apa valóban iszik néha, de hogy az édesanya nemtörődöm lenne, ez egyszerűen rosszindulatú rágalom” – mondja egyikőjük. Vannak, akik sajnálkoznak, mások úgy vélik, jobb dolguk lesz a gyerekeknek a nevelőotthonban. Az ottani viszonyok? Arról nem sokat tudnak. A lakossági bejelentés tartalmáról, megfogalmazójáról, az aláírók számáról csak homályos információk terjednek. Hogy a gyerekek élelmet kérincséltek volna nála, senki sem állítja, de hallomásból tudja, hogy a szomszédhoz gyakran bekopogtattak.

A Zuglói Családsegítő Központ vezetője úgy véli, Huszkáéknak sokoldalú támogatásra lenne szükségük ahhoz, hogy biztonságos életkörülményeket teremtsenek gyermekeik számára, ezek híján ugyanis folytonos veszélyeztetettségben élnek. Tudomásukra jutott, hogy a szülők feljelentést tettek a gyámügyi hatóság ellen, ám ez a túlzott ragaszkodás, véleményük szerint annak tudható be, hogy Huszkáék a gyerekek nyugalmas élete árán is hozzá akarnak jutni a harmincezer forintos családi pótlékhoz.

Nincs okunk feltételezni, hogy a gyermekeiktől elválasztott szülők elkeseredése anyagi érdekeltségből ered. Az már inkább elképzelhető, hogy az önkormányzat költségvetését kevésbé nyirbálja meg, ha a gyerekeket az állam oltalmába utalja, mintsem képessé tegye a családot neveltjei maradéktalan ellátására.

Legutóbbi értesülésünk szerint a gyámhatóság kilátásba helyezte a Huszka-gyerekek visszakerülését a családba, amennyiben az édesapa munkába áll. Megtudtuk továbbá, hogy Huszka Ottó asztalosként elhelyezkedett egy kisszövetkezetnél.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon