Skip to main content

A kárpótlás kárvallottjai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A főváros második kerületében lévő Ady Endre Utcai Általános Iskola épületére, amelyben jelenleg önkormányzati iskola és óvoda működik, az 1991/XX. törvény alapján igényt nyújtott be az 1945 előtti tulajdonos, a Szent Orsolya-rend. Mivel azonban az iskola üzemeltetését az egynéhány főt számláló orsolyiták ellátni nem képesek, a tulajdonjog megtartása mellett átruházták a használati jogot a ferences rendre. Az egyházi igény jogosultságát az ingatlanátadásban érintettek egyike sem vitatta, majdani, konfliktusokkal terhelt viszonyuk azonban már a kártalanítás felvetődésekor megalapozódni látszott. Az önkormányzat álláspontját, miszerint az iskola fokozatos átadása lenne kívánatos, a ferencesek visszautasították. A képviselő-testület MDF–KDNP, FKgP- és Fidesz-frakciója együttesen fúrta meg azt a szülők és pedagógusok által is támogatott elképzelést, miszerint az önkormányzat csak abban az esetben mond le az iskolaépület tulajdonjogiról, amennyiben kártalanítás révén lehetősége nyílik új önkormányzati iskola építésére. A szülők többsége az egyházat tette felelőssé, amiért veszélybe került az Ady Endre iskola értékes pedagógiai programja, s függetlenül attól, hogy az egyházi vagy a világi oktatás mellett érveltek, gyermekeik szempontjából hátrányosnak ítélték a tulajdonosváltást, miután a tanulókat körülvevő megszokott és megszeretett közösség, akár az iskolában maradnak, akár nem, felbomlik. Bizonytalanok voltak továbbá a katolikus szellemű nevelés mibenlétét, valamint a ferencesek oktatási koncepcióját illetően, s aggodalmukat a Szent Ferenc rend iskolaátvételi programjának ismertetése sem csillapította. Korábbi munkájukat látták kárba veszni a pedagógusok, jövőbeni foglakoztatásuk az egyházi és önkormányzati ígéretek ellenére sem látszott biztosítottnak.

Időközben az Oktatáskutató Intézet közvélemény-kutatást végzett az önkormányzat megbízásából az Ady Endre-iskolába járó gyerekek szüleinek körében annak felmérésére, milyen arányú igény mutatkozik az egyházi iskola beindítására. A vizsgálat eredménye szerint: „a szülők legnagyobb csoportja (45%) ragaszkodik gyermeke jelenlegi iskolájához, és akkor is ebbe az iskolába járatná, ha az önkormányzat egyházi tulajdonba adná; a szülőknek egy ehhez hasonló nagyságrendű csoportja (41%) a gyakorlatban is ragaszkodna a világnézetileg semleges oktatáshoz.”

1994 márciusában a képviselő-testület azonnali hatállyal átruházza az Ady Endre-iskola tulajdonjogát a Szent Orsolya-rendre azzal a kitétellel, hogy az épületben még egy esztendeig önkormányzati iskola működik. Mivel azonban törvényi előírás szerint a tulajdonosváltás miatt egyetlen gyermek sem kerülhet hátrányos helyzetbe, az önkormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy 1995 szeptemberétől, amikortól az iskolát a ferences rend működteti, egy addig megépítendő önálló iskolában helyezi el azokat a tanulókat, akik a világnézetileg semleges oktatás mellett döntöttek. Ezt az épületet a Medve utcában szándékoztak felépíteni, az itt feltárt kelta maradványok azonban meghiúsították az építkezést. November 14-én keltezett levelében az önkormányzat három olyan megoldást kínált fel a szülőknek az iskola elhelyezésére, amely a megszólítottak és a tanárok szerint az Ady Endre-iskola teljes szétverésével egyenlő. Az egyetlen lehetőség a tanári kar és a tanulói közösség egyben tartására az elkövetkező tanévben megürülő, a Hűvösvölgyi úton lévő felújított iskolaépület elfoglalása lett volna, ami azonban nehezen megközelíthető, s az önkormányzat nem tudta vállalni az iskolabusz költségeit. A november 24-én tartott fórumon az önkormányzat az iskola elhelyezésének általa legoptimálisabbnak tartott változata, nevezetesen az Áldás utcai iskola tetőtér-beépítése mellett kardoskodott. Egy héttel később a tanárok felolvasták az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség levelét, amely szerint az Áldás utcai műemlék épület bárminemű átalakítását csak a legvégső esetben engedélyezik. Az önkormányzat a szülők megnyugtatására közölte, nincs az a hivatal, ahonnan ne tudnának huszonnégy óra leforgása alatt tilalmazó vagy engedélyező leveleket szerezni a legváltozatosabb célokra és indoklással. Azt ellenben nem árulták el, hogy az építési engedély birtokában miként kívánják végrehajtani a nyári szünet két hónapjában a nagyarányú födémbeépítést. A képviselő-testület, mandátumának utolsó napján, határozatában közös igazgatás alá vonta az Ady Endre és az Áldás Utcai Általános Iskolát.

Vesztettünk – vélik a szülők. Az új iskola pedagógiai programját, a tantestület összetételét még nem ismerik. A pedagógusok nem nyilatkoznak, attól tartanak, ez megnehezítené elhelyezkedésüket. A valamikori Ady Endre-iskola negyvennégy fős tanári karából mindössze nyolcan folytatják a tanítást az egyházi iskolában. Az önkormányzat, bár úgy érzi, döntése nem jelent aránytalanul nagy terhet a világi oktatást igénylő szülők számára, nem elégedett, s szívesen felejtené a tulajdonosváltás okozta feszültségeket.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon