Skip to main content

A rendőri jelenlét és a testbeszakadtak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A piliscsabai közrend


Ám, mint annyiszor, most is kiderült, hogy nem eszik oly forrón azt a kását. A gőzölgő kásahalmot körüljárva csak egyvalami bizonyos: Piliscsabán az utóbbi bő egy évben elképesztő méreteket öltött a vagyon elleni bűncselekmények, a lopások, rablások száma.

A januári skála a tyúklopásoktól a polgármesteri iroda feltöréséig terjedt, az esetek száma meghaladta a negyvenet. De korábban kirámolták a Takarékszövetkezetet is. Ez már a helyiek mellett az illetékes rendőri hatóságoknak, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak és a Budaörsi Rendőrkapitányságnak is szemet szúrt. Az önkormányzatot is egyre többen ösztökélték erélyesebb fellépésre. Tény, hogy az önkormányzati törvény egy általános megfogalmazással az önkormányzatot és a polgármestert teszi felelőssé a közbiztonságért, de eszközöket ehhez nem biztosít. Magyarországon nem serifrendszer van, a helyi rendőr, körzeti megbízott (kmb) munkáltatója a rendőrség és nem az önkormányzat: a polgármester a posztost a legjobb esetben is csak valamire kérheti.

A bűn tudata

Kasza Péter polgármester szerint a piliscsabai bűnözést az egyre gyérülő rendőri jelenlét és a fokozódó elszegényedés táplálja. A fővárosból kiszoruló és a településen átutazó bűnözők is komoly részt vállalnak ebből – véli Gáspár Ferenc, az önkormányzat mellett működő Közrendvédelmi Bizottság (KvB) elnöke.

Ma egyesek úgy emlékeznek a néhány évvel ezelőtti múltra, mint a bűnözésmentes aranykorra, a jelenlegi állapotokat viszont betyárparadicsomként jellemzik. Valójában korábban is voltak kisebb stiklik, a kerteket akkor is megdézsmálták, a magányosan kóricáló tyúkok nyakát akkor is kitekerték, ember elleni támadásra – egy-két súlyos pofonon kívül – pedig ma sem vetemednek. A falusiak biztonságérzete mégis kopik. A jól értesültek tudni vélik, hogy ez nemcsak az egyre terebélyesedő bűnnek, hanem annak is betudható, hogy míg korábban csak a falu szegényebb része szenvedett, addig ma már a módosabbakat is érinti, s ők jóval hatékonyabban tudják megjeleníteni érdekeiket. Akkor lett itt igazán nagy zaj, amikor a klotildligeti (itt élnek a tehetősebbek, itt vannak a pestiek nyaralói) házakat meg a kft.-ket is fosztogatni kezdték.

A jelenlét megkísérlése

Az önkormányzatnak a bűnözés elleni egyetlen hatékony eszköze az elmúlt ciklusban a polgárőrség volt. Az 1991-ben alakult egyesület 80 fővel indult, de a lelkesedés hamar elpárolgott, s ma 30 körül van az aktív tagok száma. Elvégre ki szeret a saját pénzén esténként a hidegben a haragosa villájára ügyelni. Ráadásul a rendőri romantika is hiányzik: látni és hallgatni lehet, de intézkedni nem. A polgárőr Sólyomszem és Nyomkereső csak-csak lehet, de Piedone vagy Serpico semmiképpen.

Az önkormányzat viszont szeretné, ha az önkéntesek tevékenysége felélénkülne. Ezért a 200 milliós költségvetésből 1 milliót a közbiztonságra költenek: főként a polgárőrök járműveinek üzemanyagára, lámpákra, rádiókra.

A falu vezetői szerint persze az igazi megoldás egy önálló rendőrőrs kialakítása lenne. Ehhez azonban legkevesebb 100 millió kellene, annyi pedig egyhamar nem lesz. Marad a rendőri jelenlét erősítése. Eddig ugyanis hiába volt a falunak olykor 3 körzeti megbízottja, vagy nem helyben laktak, vagy a pilisvörösvári őrs illetve a budaörsi kapitányság vette őket igénybe. Pilisvörösvárra például még 8 járőr kellene ahhoz, hogy a 9 településből álló ötvenezer lakosú körzetet, ahova Csaba is tartozik, eredményesen bejárhassák – tudom meg a KvB-elnöktől.

Ildomos rendőrség

A kmb-s irodában egyelőre ritkán találni rendőrt. A bűnözők egyébként is ritkán időzítik előzékenyen a hétfő délutáni háromórás félfogadási időre a betöréseket. De hiába is tennék, a károsultak akkor sem találkozhatnak a rend tünékeny őreivel. Mi is többször próbálkoztunk személyesen, illetve telefonon mindhiába. Még üzenetrögzítő vagy a falusi lódoktoroknál megszokott üzenőfüzet sincs. A helyiek komor véleményét tükrözi az iroda falára rótt magánvélemény: Kurva jó!

– Azért nem ilyen sötét a helyzet – nyugtat meg Gáspár Ferenc, a KvB elnöke. – Vörösvárról elméletileg tíz percen belül itt lehetnek. Igaz, kevesen vannak, olykor választaniuk kell, hogy Nagykovácsiba vagy Csabára szálljanak ki.

– Többször előfordult már, hogy a tett után hat órával szaglásztak a forró nyom után – panaszkodik az egyik póruljárt csabai vállalkozó.

Új hullám

A fokozott rendőri jelenlétre sóvárgók segítségére sietett egy vörösvári vállalkozás, a Pilis Security Kft. (PS). Ami nem ment a rendőrségnek, az úgy tűnik, sikerül e gyorsan terebélyesedő cégnek.

A meglehetősen óvatos cégtulajdonosból sikerül kihúznunk, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól 1993 nyarán pályázat útján kaptak frekvenciát, erre felépítettek egy távfelügyeleti szolgálatot, amivel azonnal észlelhetik a betörést. A biztonsági szolgálat vállalja, hogy rövid időn belül a tetthelyre ér, és mivel a rendszer csendes, nemcsak a betörés hiúsul meg, az elkövetőket is fülön lehet csípni. A PS ha késik, fizetni is hajlandó. „De hát megyünk is, mint a távirat” – mondja a főnökénél jóval közlékenyebb menedzser, aki maga is csabai lakos, sőt a KvB állandó meghívott tagja.

Bár a rendőrséggel a kapcsolatuk jó, hiszen – és ez még a szolgáltatásuk vonzereje – nyolc hivatásos rendőrt is foglalkoztatnak, a rendőrséggel való közvetlen rádióösszeköttetést és megkülönböztető jelzést (kék fény) nem engedélyezték. Mindenesetre ma már háromszámjegyű a rendszerükbe kapcsolt egységek száma – sejteti a tulajdonos a töretlen fejlődést.

Akik megtehetik, igyekeznek mihamarább beszerezni a csodaketyeréket. Egy nagyobb családi házba 60 ezerért szerelik be, és havi 3 ezerért biztosítják a folyamatos figyelést.

Rendőrök túlmunkában

Persze most is akadnak a kákán is csomót keresők. Egyesek tudni vélik, hogy a számla nélkül csak 1500-ba kerül a szolgáltatás. Mások árfelhajtással gyanúsítják az PS-t: bár van telefonos rendszerük is, a távrecsegős lakásokban is a drágább, rádióhullámos rendszert forszírozzák. Aztán vannak, akik kétségbe vonják a megszabott akcióidő pontos betartását: ugyan hogyan ellenőrizhető, ha a háziak távol vannak.

De a cég jó hírét mindez komolyan nem veszélyezteti. Olyannyira, hogy némely széplelkű Klotildligeten élő pesti egyedül bennük bízik, lévén, hogy szerintük a helyi rendőrséget már korrumpálták a bűnöző bandák.

A vagyonvédelem üzlet, így nyugodt szívvel kérdezhetjük a cég menedzserétől, aki egyébként sem tartja magát jellemgrófnak, hogy azért nem jött nekik rosszul a csabai kalamajka. Az üzletember szerint nekik kényelmesebb lenne dologtalanul üldögélni a diszpécserszobában, mint tépni az éjszakában. Azért mi mégis úgy véljük, hogy a csabai betöréseknek lehetett némi keresletfelhajtó hatása.

A csapos közbeszól

Az igazi hírverést azonban az jelenti, ha tetten érik a betörőt. Az utóbbi három hónapban öt fogás történt, ebből egy Csabán. A polgármesteri hivatal két fosztogatója közül az egyik fiatalkorú cigány, ráadásul a hírhedett K. család tagja. Ez aztán olaj a tűzre: eddig csak sejtették, most már tudni vélik, kik a falu rossz emberei. Nemcsak ezt a cigány családot gyanúsítják, hanem legalább még hármat.

Az év elején a rendőrség is úgy döntött, fokozottabban jelen kíván lenni a „régió egyik bűnügyileg legfertőzöttebb községében”, és ennek talán nem épp a legszerencsésebb formáját választották. Időnként húszasával jelentek meg, vad igazoltatásba kezdtek, többnyire a sikamlós üzletek színhelyeként ismert cigány vagy Zoli kocsmában. A „zsiványok tanyáján” azonban csak néhány félrészeg, vagy tán egészen az (homage J. A.), flepni nélkülit találtak. Nem volt túl nagy fogás, de vélhetően az erődemonstráció volt a cél.

Aztán a sokadik akciónál a kocsmabérlő bátyja, az épp ügyeletes csapos bepörgött, és meglehetős mosdatlanságokat vágott a fogdmegek fejéhez. Előkerültek gumibotok, a mázsás pofonok; falhoz majd előállítás következett.

Anyalai alanyai

Úgy látszik azonban a romáknál is a tehetősebbek érdekei artikulálódnak egyértelműbben. A falu kisebbségi szószólója, Anyalai Béla, aki a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége vezetőségének tagja, (egyébként polgárőr és KvB-tag) sajtótájékoztatót szervezett, ahol a rendőrség akcióit cigányellenesnek minősítette. Az Objektívnek és a Népszabadságnak köszönhetően az ügynek országos visszhangja lett. Az önkormányzati testület azonban nehezményezte, hogy Anyalai Béla fű alatt szervezte a sajtótájékoztatót. A faluban többek is az orgazdákkal való együttműködésről pusmogtak, országos politikai ambíciókat emlegettek.

Sokszorosított röplapok jelentek meg a vádolt cigánycsaládok nevével és „rendőrség, veled vagyunk!” buzdítással. Többekben felmerült, ha már a rendőrség is tehetetlen, maguk néznek a cigányok körmére: „annak idején két szovjet laktanya volt itt, mindenkinek van fegyvere, ha a rendőrségre nem számíthatunk, elő fognak kerülni”. Időközben Anyalai találkozott a megyei főrendőrökkel, tisztázták az ügyet: a rendőrség azóta nem akciózik.

Csabai cigányok

„Itt a faluban sohasem volt cigányellenesség” – véli egyként az egykori tanácselnök és a jelenlegi polgármester. A háború idején csak 4-5 szegkovács család lakott itt, aztán a sváb és tót kitelepítések után az üres házakba települtek be a környékbéli romák – emlékszik vissza Gáspár Ferenc, aki tizenöt évig tanácselnök is volt. A 70–80-as években a romák többsége kedvezményes OTP-hitellel komoly házakat épített. A falu cigányok lakta részének ma sincs telephangulata, nem is egységes tömbben élnek, hanem vegyesen a „magyarokkal”.

Egykor adminisztratív és politikai eszközöket is igénybe kellett vennünk, hogy az oláh cigányok ne költözhessenek ide. Már akkor ránk fogták a cigányellenességet. 1989 óta laknak itt oláh cigányok is. Ma rasszizmust kiáltanak, ha nevén nevezzük azt, ami úgyis létezik, a cigány bűnözést – panaszkodik az egykori tanácselnök. Aki mindezek ellenére úgy véli, a komolyabb bűncselekmények elkövetőit, a felbujtókat és az orgazdákat gyakorta a tehetős családokban kell keresni.

Hajnali meszesgödör

A K. család nem a zsíros famíliák közé tartozik, de ha zűr van, a kmb-s felkeresi őket. Hol okkal, hol ok nélkül.

A volt tanácselnök szerint a falunak nagy érdeme van abban, hogy a hat, majd öt gyereket nevelő házaspár lakáshoz jutott. Az apát (becenevén Érdekes) a helyi szegkovácsműhelyből százalékolták le, az anya is rokkantnyugdíjas.

Március 16. hajnalán minden eddiginél nagyszabásúbb házkutatást tartottak náluk. A bezúduló 24 rendőr közé polgárőr és sejthetően, újságíró is vegyült. A Mai Nap első kézből számolt be az eseményekről. Öt tagbaszakadt dologtalan fiatalember, három emberevő kutya, teherautónyi lefoglalt műszaki cikk!

A család mindenesetre tagad. Különösen hevesen tiltakoznak az ellen, hogy ők „testbeszakadtak” lennének. És valóban csak kettő nevezhető tagbaszakadtnak. A méret, és a marconaság egyébként sem bűncselekmény. A hajnali akciót viszont egy életveszélyes fenyegetés előzte meg. A címzett a kmb-s, a feladó az egyik „tagbaszakadt”. Ezt K.-ék sem tagadják, de a rendőrt vádolják provokálással.

A három emberevő kutya közül kettő valóban harci féle, de rács mögött. (A Józsefvárosban tucatjával sétáltatják szájkosár nélkül őket.) Az udvarra bárki simán bejuthat, még mordulást se hall.

K.-ék szerint két dolgot foglaltak le tőlük, egy hűtőt és hegesztőgépet, melyekről „szabályos adásvételük” volt. Érvük súlyát meglehetősen csökkenti, hogy a hűtőt attól vették, akit épp ezen a hajnalon állítottak elő, és azóta is előzetesben van. Másrészt a hűtőnek (miképp a másik tárgynak is) megvan a gazdája, egy csabai háztól tűnt el teli friss disznótorossal. Ehhez valóban kellett teherkocsi, de a méret és nem a mennyiség miatt. A faluban az eset már úgy folklorizálódott, hogy a földbe ásva videók és tévék övezték a házat. A rendőrök azonban hajnalban csak egy meszesgödörre akadtak.

Az utóbbi időben, a faluban csökkent a bűnesetek száma. De ebből egyelőre nem vonnánk le messzemenő következtetést.
















































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon