zj [Zolnay János]

Nyomtatóbarát változat

Lapzártakor még mindig nem ismerjük a december 11-i választások hivatalos végeredményét, csak a jelöltállításokra támaszkodva próbálhatunk néhány következtetést levonni.

A roma szervezetek számára a kisebbségi önkormányzatok megalakulása vízválasztó lehet. Bármennyire is bizonytalan még a precedens nélküli önkormányzatok jövőbeni tényleges befolyása, az senki számára sem lehet kétséges, hogy januárban közhatalmi jogosítványokkal felruházott testületek kezdik meg munkájukat. A megválasztott képviselők politikusokként igyekeznek befolyásolni a helyi döntéseket, az őket támogató szervezetek pedig politikai felelősséggel tartoznak választóiknak. Ez alapvetően megkülönbözteti őket az eddig létrejött civil társadalmi szerveződésektől.

Az Etnikai Kisebbségi Hivatal által évről évre szétosztott költségvetési támogatások ködét is oszlatja: a változatos szempontrendszer alapján megítélt összegek önkényesen megállapított erősorrendet is jelentettek. Bár a jelöltállítási képesség sem kizárólagos mércéje egy politikai szervezet komolyságának, a hivatal mérlegelésénél mindenesetre megbízhatóbb támpont. A jelöltek számából tehát nem azt lehet megállapítani, hogy az egyes szervezetek a kapott összegből „mire vitték”, inkább az válik világossá, hogy reális volt-e az (ön)erőfelmérés.

A kirajzolódó roma politikai térkép azt sejteti, hogy két szervezetnek lesz döntő súlya, a két éllovas közül azonban a radikálisabbnak tekintett – 1990 tavaszán az SZDSZ-szel választási szövetséget kötő – Phralipe jóval kevesebb támogatást könyvelhetett el az elmúlt években, mint az MDF-kurzus által inkább favorizált, listavezető Lungo Drom. Őket a 10 és 100 közötti számú jelölteket állító szervezetek viszonylag népes csoportja követi.

Feltűnő viszont a „középmezőny” alulfinanszírozottsága. Az 1988 késő őszén alakult Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, amelynek vezetője, Náday Gyula annak idején levélbén sietett lojalitásáról biztosítani Grósz Károlyt (majd a kocka fordultával az új érában is kormánypárti státusra törekedett), egyike volt az Antall-kormány legmostohább kegyenceinek. Ennek ellenére, az MCDSZ 91 jelöltjével biztos harmadik. Szorosan követi őt a 84 jelöléssel a Romák Országos Szövetsége, amelynek alig csurrant-cseppent valami.

Nem panaszkodhatott viszont pénzhiányra a Cigány Munkások és Vállalkozók Országos Szövetsége, amely mostantól törölheti nevéből az „országos” jelzőt: szervezettségéből mindössze tíz jelöltre futotta. Hasonlóan tisztes összeget vett fel a Zhunitas is, jelöltet azonban nem állított. Ugyancsak hiába keresték a választók a román ajkú beás cigányok szervezete, a Fii Cu Noi jelöltjeit a szavazólapokon. A Győr–Moson–Sopron Megyei Cigányok Érdekvédelmi Szövetsége a költségvetési dotáción kívül a Soros Alapítványtól és az Autonómia Alapítványtól is kapott támogatást kifejezetten arra a célra, hogy jelöltjeit felkészítse a választásokra. A tréninget nem kísérte szerencse, senkit nem sikerült feljuttatni a listákra.

Határesetnek számít az Amalipe, amely nem tekinti magát csak politikai szervezetnek, bár ringbe szállt, és 9 jelöltet állított. Rosszabbul végzett a Cigány Ifjúsági Szövetség, amely költségvetési támogatottsága ellenére csak nem tudott megkapaszkodni az önkormányzati jelölőlistákon.

Az elmúlt évek leglátványosabb finanszírozási melléfogásának a Magyarországi Cigányok Igazságszövetségének busás támogatása bizonyult. A szövetség ambíciói ellenére csak 6 jelöltet tudott kiállítani.

• Belföld