Skip to main content

Nyugatiak lettünk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Vasárnap este A Hét visszatért a hagyományokhoz, és 19 órakor sugározta műsorát, mint a régi szép időkben, amikor a komszocos Hajdú majd a komnacionalista Pálffy G. szerkesztette. Örültünk neki: késő este különösen fárasztó a politika. És A Hét után következő rövid híradópótló Hírek során elérkeztünk a Nyugatra.

A közel negyven éve a szovjet-oroszok által szétlőtt Budapesten kereken negyven magyar ember tartotta szükségesnek, hogy tüntessen az orosz birodalmi agresszió ellen. Igaz nem volt nagy mozgósítás: nem szervezkedett a Demokratikus Charta, mint amikor veszélyeztetve látta az emberi jogokat, nem volt ott a Fidesz, mint amikor Pekingben lőttek az ifjúságra, nem vonultak ki a nemzeti magyarok, hogy seprűiket magasra emeljék. Egy, a tévé által idézőjelbe tett „igazi” ’56-os kiabálta csak bele dühét a kamerába, nem kameraképes indulatát csupán a szájáról lehetett leolvasni. Ő Groznij és Budapest között vont párhuzamot és bizony egykori börtöntársait kereste volna ott, az oroszok nagykövetsége előtt. Nevetségesnek mutatták: roggyant Üllői úti harcosnak, aki nem akarja megérteni, hogy már más ez a világ. Hatalmi érdekek igazgatják, a világ elismeri az orosz államiságot és az érdekszférákat, és mi magyarok elnökölünk az EBESZ-ben… Ezután a tüntetésre mozgósító alternatív fiatalember határolta el magát a dühös öregembertől – ez nem az alternatívok stílusa, ők ellenzik a háborút, de elítélik a csecsen maffiát is.

Ki emlékezik a csalódott magyar nemzetre, amely 40 évvel ezelőtt várt valamit a Nyugattól? Győztünk! Már semmiben sem különbözünk. És hogy közben az egykori KGB belügyinek becézett elit alakulatai mészárolnak egy függetlenségre vágyó kis nemzet fővárosában? Erre a tévé szerint már csak az a groteszk, öreg városi felkelő figyel oda.






Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon