Vasárnap este A Hét visszatért a hagyományokhoz, és 19 órakor sugározta műsorát, mint a régi szép időkben, amikor a komszocos Hajdú majd a komnacionalista Pálffy G. szerkesztette. Örültünk neki: késő este különösen fárasztó a politika. És A Hét után következő rövid híradópótló Hírek során elérkeztünk a Nyugatra.
A közel negyven éve a szovjet-oroszok által szétlőtt Budapesten kereken negyven magyar ember tartotta szükségesnek, hogy tüntessen az orosz birodalmi agresszió ellen. Igaz nem volt nagy mozgósítás: nem szervezkedett a Demokratikus Charta, mint amikor veszélyeztetve látta az emberi jogokat, nem volt ott a Fidesz, mint amikor Pekingben lőttek az ifjúságra, nem vonultak ki a nemzeti magyarok, hogy seprűiket magasra emeljék. Egy, a tévé által idézőjelbe tett „igazi” ’56-os kiabálta csak bele dühét a kamerába, nem kameraképes indulatát csupán a szájáról lehetett leolvasni. Ő Groznij és Budapest között vont párhuzamot és bizony egykori börtöntársait kereste volna ott, az oroszok nagykövetsége előtt. Nevetségesnek mutatták: roggyant Üllői úti harcosnak, aki nem akarja megérteni, hogy már más ez a világ. Hatalmi érdekek igazgatják, a világ elismeri az orosz államiságot és az érdekszférákat, és mi magyarok elnökölünk az EBESZ-ben… Ezután a tüntetésre mozgósító alternatív fiatalember határolta el magát a dühös öregembertől – ez nem az alternatívok stílusa, ők ellenzik a háborút, de elítélik a csecsen maffiát is.
Ki emlékezik a csalódott magyar nemzetre, amely 40 évvel ezelőtt várt valamit a Nyugattól? Győztünk! Már semmiben sem különbözünk. És hogy közben az egykori KGB belügyinek becézett elit alakulatai mészárolnak egy függetlenségre vágyó kis nemzet fővárosában? Erre a tévé szerint már csak az a groteszk, öreg városi felkelő figyel oda.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]