Skip to main content

Pavlovi reflexek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Napok óta foglalkoztatja a sajtót a hat megyei és a fővárosi bírósági elnök, továbbá két kollégiumvezető ellen kezdeményezett fegyelmi ügy. Számos információ látott napvilágot, de ahogy ez lenni szokott, sok minden nem világos. A tisztánlátást nehezíti, hogy miközben három megyei elnök is rendkívül karakán nyilatkozatot tett, a további érintettek, illetve a fontos információkkal rendelkezők közül sokan nem hajlandók – legalábbis névvel – megszólalni.

Felhívtam az egyik bírót, aki részt vett az inkriminált amerikai úton. Már-már válaszolt volna az első kérdésemre, de a szobában lévő kollégák zajos kórusa sürgősen lebeszélte róla.

– Tulajdonképpen ki van adva, hogy a vizsgálat lezárulásáig nem nyilatkozhatunk – tette hozzá magyarázólag. – Forduljon a kollégiumvezetőhöz. Ő is tud mindenről. Megtettem. A kollégiumvezető szerint a kollega nyilatkozhatott volna, ha akar, de nem akar vagy nem mer. Azt pedig végképp nem érti, hogy maga helyett miért őt ajánlotta, s nem a bírósági elnököt, ha már mindenáron egy felettesre akarta hárítani a nyilatkozás ódiumát. Ezek után nem érzi indokoltnak, hogy éppen ő, aki semmilyen módon nem érdekelt az ügyben, szólaljon meg névvel. Háttér-információkkal azonban szívesen szolgál.

A nem nyilatkozás sajátos, már-már a legendás kádári békeidőket idéző módját választotta Horeczky Károly, a Legfelsőbb Bíróság tagja, a Bírói Egyesület elnöke az MTV Objektív című műsorában (január 9.). Megkérdezték tőle, igaz-e, hogy érdeklődésére Vastagh Pál igazságügy-miniszter szeptemberben kijelentette: nincs kifogása a bírók amerikai útja ellen. „Az állítást sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, mert nem akarom befolyásolni a vizsgálatot.” Mintha a koronatanú a bírósági tárgyaláson nem tenne tanúvallomást, nem akarván befolyásolni az ítéletet. A fentebb idézett kollégiumvezető azt mondta, szerinte a Legfelsőbb Bíróság várakozó álláspontra helyezkedett: ki akarják fürkészni a politika szándékait. Ha úgy adódik, ejtik az ügyet, ha nem, minden szívfájdalom nélkül benne hagyják a bírókat a pácban. A jelek arra vallanak, hogy akármi volt is a cél a fegyelmi vizsgálat elindításával, egyet már biztosan sikerült elérni: előhívta a bírói kar politikai óvatosságának reflexét, elbizonytalanodott, s máris vannak, akik igazodási pontokat keresnek.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon