Az irányelveket egyelőre titkosan kezelik, de amit tudni lehet róluk, az meglehetősen vérfagyasztó. A legfőbb cél a költségvetési hiány és a nemzeti jövedelem központi újraelosztásba bekerülő hányadának az egyidejű és radikális csökkentése.
Március 30-án ítéletet hirdetett a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa az „olajezredesek” perében. Az ítélet a várható fellebbezések miatt egyelőre ugyan nem jogerős, mégis joggal feltételezhettük, hogy a per elsőfokú záróakkordját a média megkülönböztetett érdeklődésben részesíti.
Napok óta foglalkoztatja a sajtót a hat megyei és a fővárosi bírósági elnök, továbbá két kollégiumvezető ellen kezdeményezett fegyelmi ügy. Számos információ látott napvilágot, de ahogy ez lenni szokott, sok minden nem világos. A tisztánlátást nehezíti, hogy miközben három megyei elnök is rendkívül karakán nyilatkozatot tett, a további érintettek, illetve a fontos információkkal rendelkezők közül sokan nem hajlandók – legalábbis névvel – megszólalni.
Felhívtam az egyik bírót, aki részt vett az inkriminált amerikai úton.
Csinos reklámbetét színesítette a Híradó december 15-i, csütörtöki adását. Választási kampányfilmnek is megtette volna. Szöllősi Istvánnét, a szocialista országgyűlési képviselőt, a PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) nagy hatalmú elnök asszonyát volt hivatva népszerűsíteni. Láthattuk, amint a magyar vaslady sokat sejtetően, a győzelemre születettek magabízó, derűs mosolyával az arcán végigvonult a Parlament folyosóján.
Nincs még meg a leendő kormánytagok véglegesnek tekinthető, hivatalos listája, de a névsor lényegében összeállt, jelentős változás már aligha várható. Három tárca jut a szabad demokratáknak (belügy: Kuncze Gábor, művelődésügy: Fodor Gábor, infrastruktúra: Lotz Károly), az összes többi a szocialisták zsákmánya. Ha a kormányfőt és a biztonsági szolgálatokért felelős tárca nélküli minisztert is számításba vesszük, akkor a 14 helyből 11. Az SZDSZ szemszögéből nem sokkal rosszabb arány ez, mint amit a választási eredmények diktálnak. Igaz, nem erről volt szó.
Beszélő: Az adatok hiánya a megszokott forrásokból származik?
Voszka Éva: Az új helyzet még nagyobb zavart keltett a statisztikában. Az állami statisztika, a KSH, a cégbíróság, a vagyonügynökség nem tudja nyomon követni az eseményeket. Előfordulhat, hogyha három év múlva valaki megkérdezi a kormányt, hogyan teljesült az átalakítási és privatizációs program, nem tudja megmondani, ténylegesen mekkora része került magánkézbe az állami vagyonnak.
Beszélő: Itt csak szakmai elégtelenségről van szó, vagy másról is?
V.
Szállodaportásként kezdtem 1961-ben, a Royal Szálló megnyitásakor. ’62-ben kerültem a vendéglátó-ipari főiskolára. Végzés után elmentem Rómába, és az ottani közgazdasági egyetem idegenforgalmi szakán diplomáztam ösztöndíjasként. Itthon vörös diplomával végeztem. Amikor hazajöttem, a siófoki szállodasoron lettem üzletvezető, aztán igazgató, majd fölkerültem a Pannónia központjába, ott egészen a kereskedelmi főosztály-vezetőségig jutottam, amikor ’73-ban rájöttek, hogy kígyót melengettek a keblükön, és elkezdtek piszkálni.
Némely képviselők gyakran és szívesen hivatkoznak népre, nemzetre. Népre, nemzetre, melynek egyedül ők a hivatott képviselői, melynek minden rezdülését ismerik, melynek szolgálata vezérli minden tettüket, melynek óhaja számukra parancs. A nemzet többé-kevésbé világos kategória, bár időnként ekörül is föllángolnak a viták, ám ezt most hagyjuk. De ki a nép? Kezdetben elsősorban a jobbágy vala a nép, ki így ontott vért, majd verítéket, amíg csak élte tartott. Aztán a paraszt volt a nép meg az agrárproletár, meg talán a városba szakadt falusi, netán még az egyszerű iparosember is.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét