Skip to main content

Hirdessen a Híradóban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Csinos reklámbetét színesítette a Híradó december 15-i, csütörtöki adását. Választási kampányfilmnek is megtette volna. Szöllősi Istvánnét, a szocialista országgyűlési képviselőt, a PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) nagy hatalmú elnök asszonyát volt hivatva népszerűsíteni. Láthattuk, amint a magyar vaslady sokat sejtetően, a győzelemre születettek magabízó, derűs mosolyával az arcán végigvonult a Parlament folyosóján. Feltartóztathatatlan vonulását egy pillanatra megszakította, hogy elmondhassa a tévé nézőinek: ő fittyet hány a frakciófegyelemre és egyéb kötelmekre, ha a költségvetés nem fog megfelelni a pedagógusoknak és a választóinak, akkor ő bizony nem fogja megszavazni, és nincs olyan erő, ami álláspontja megváltoztatására kényszeríthetné. (A hölgy tehát intranzigens, véleményét kizárólag az oktatásügy érdekei és a választók akarata képes befolyásolni.) A röpke és acélos véleménynyilvánítás után ment tovább a maga útján. Egészen a Parlament kapujáig. Ott már várta Szabó Miklós, Pusztaottlaka polgármestere és Szebegyinszki Jánosné, az örménykúti általános iskola igazgatója. Tízezer aláírással nyomatékosított petíciót hoztak Békés megyéből a kisiskolák védelmében. (Mint ismeretes, az elmúlt időszakban Horn Gyula vidéki szereplései alkalmával többször is megpendítette: talán jobb lenne buszoztatni a gyerekeket, mint fenntartani a gazdaságtalan kisiskolákat. Az is közismert, hogy a PSZ érdekvédelmi harcának középpontjában a közalkalmazotti alapilletmény minél előbbi és minél nagyobb emeléséért folytatott küzdelem állott. E téren sikerült is az ÉT-ben a zord Pénzügyminisztériummal szemben engedményeket kicsikarni. Az talán kevésbé közismert, hogy létezett egy másik álláspont is, amely az alapilletmény emelése helyett az oktatási normatívák differenciált növelését szerette volna elérni – többek között a kisiskolák javára. A PSZ-es koncepció sikere azonban az erre szánt pénz nagy részét felfalta.) Mindez csöppet sem zavarta Szöllősinét abban, hogy egy kicsit megfürödjék a Békés-megyei kezdeményezés fényében. (Elvégre a reklámfilm nem igazságosztó műfaj.) Szárnyai alá vette hát a viharsarki delegátusokat, és elkalauzolta őket a parlament elnökéhez. (Maguktól nyilván nem találtak volna oda.) Diadalmas mosollyal, a jól végzett érdekvédelmi munka örömével lépett be velük Gál Zoltán szobájába. Egy pillanatra talán a parlamenti elnök alakja is felvillant a képernyőn, de ennek már nem volt jelentősége. Most már csak az a kérdés, hogy a hirdetési tarifa ugyanannyi-e a Híradón belül, mint előtte vagy utána.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon