Csinos reklámbetét színesítette a Híradó december 15-i, csütörtöki adását. Választási kampányfilmnek is megtette volna. Szöllősi Istvánnét, a szocialista országgyűlési képviselőt, a PSZ (Pedagógusok Szakszervezete) nagy hatalmú elnök asszonyát volt hivatva népszerűsíteni. Láthattuk, amint a magyar vaslady sokat sejtetően, a győzelemre születettek magabízó, derűs mosolyával az arcán végigvonult a Parlament folyosóján. Feltartóztathatatlan vonulását egy pillanatra megszakította, hogy elmondhassa a tévé nézőinek: ő fittyet hány a frakciófegyelemre és egyéb kötelmekre, ha a költségvetés nem fog megfelelni a pedagógusoknak és a választóinak, akkor ő bizony nem fogja megszavazni, és nincs olyan erő, ami álláspontja megváltoztatására kényszeríthetné. (A hölgy tehát intranzigens, véleményét kizárólag az oktatásügy érdekei és a választók akarata képes befolyásolni.) A röpke és acélos véleménynyilvánítás után ment tovább a maga útján. Egészen a Parlament kapujáig. Ott már várta Szabó Miklós, Pusztaottlaka polgármestere és Szebegyinszki Jánosné, az örménykúti általános iskola igazgatója. Tízezer aláírással nyomatékosított petíciót hoztak Békés megyéből a kisiskolák védelmében. (Mint ismeretes, az elmúlt időszakban Horn Gyula vidéki szereplései alkalmával többször is megpendítette: talán jobb lenne buszoztatni a gyerekeket, mint fenntartani a gazdaságtalan kisiskolákat. Az is közismert, hogy a PSZ érdekvédelmi harcának középpontjában a közalkalmazotti alapilletmény minél előbbi és minél nagyobb emeléséért folytatott küzdelem állott. E téren sikerült is az ÉT-ben a zord Pénzügyminisztériummal szemben engedményeket kicsikarni. Az talán kevésbé közismert, hogy létezett egy másik álláspont is, amely az alapilletmény emelése helyett az oktatási normatívák differenciált növelését szerette volna elérni – többek között a kisiskolák javára. A PSZ-es koncepció sikere azonban az erre szánt pénz nagy részét felfalta.) Mindez csöppet sem zavarta Szöllősinét abban, hogy egy kicsit megfürödjék a Békés-megyei kezdeményezés fényében. (Elvégre a reklámfilm nem igazságosztó műfaj.) Szárnyai alá vette hát a viharsarki delegátusokat, és elkalauzolta őket a parlament elnökéhez. (Maguktól nyilván nem találtak volna oda.) Diadalmas mosollyal, a jól végzett érdekvédelmi munka örömével lépett be velük Gál Zoltán szobájába. Egy pillanatra talán a parlamenti elnök alakja is felvillant a képernyőn, de ennek már nem volt jelentősége. Most már csak az a kérdés, hogy a hirdetési tarifa ugyanannyi-e a Híradón belül, mint előtte vagy utána.
- Belföld [6]