Skip to main content

Beszélő hetilap, 51–52. szám, Évfolyam 6, Szám 52

(Magos György): [Olvasói levél]

Kőszeg Ferenc: …a Sertéstenyésztőről

I. G. [Iványi Gábor]: Anyánk napja

S. [Solt Ottilia]: Gondoskodik, mint Horn a tűzoltókról

Eörsi János: Ria, ria, HungarHotels!

efhá [F. Havas Gábor]: Hirdessen a Híradóban

Blaha Márta: Egy védő-óvó intézkedés

–lt [Solt Ottilia]: Mindenki Jánoskái

zj [Zolnay János]: És a hajó megy

A gyermekvédelmi törvény

B. M. [Blaha Márta]: Bokréta utca – végállomás

Neményi László: Anno 1994

Y. L. [Yehuda Lahav]: Gyilkosok és szentírások

Végel László: Történetek a szomorú időkből

Benyó Bertalan: Miért épül a Lágymányosi híd?

Szőke Zsuzsa: A nógrádi „modell”

Jankovich Oszkár: A Lábvízöntő korszaka

Tar Sándor: A mi utcánk

28. Az ezüstpénz

Peter Bichsel: December 24.

Tandori Dezső: Broadway Flyer, El Yasaf

(mar-os) [Martos Gábor]: Nyírségi nővérszálló

borz [Bori Erzsébet]: Hit, remény, kétségbeesés

Kováts Albert: Középkori művészetünk

Szarka Zoltán: Piranéző

Havas Fanny: Lélektől nemzetig

Magyar Lettre Internationale, 1994. tél

[Kisbali László]: Az adományozást gyakran kíséri rablás

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon