Skip to main content

Piranéző

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


Ezzel a címmel nyílt kiállítás a Szépművészeti Múzeumban a Giovanni Battista Piranesi tiszteletére meghirdetett pályázat válogatott műveiből. A téma Budapest volt, s műfaji, stílusbeli meghatározás nem lévén, az alkotók szabadon megvalósíthatták ötleteiket. E kötetlenség eredményei és félresiklásai egyaránt láthatók. Szabolcs Tímea, Szilágyi Balázs, Tomay Dávid, Zölley Ágnes szeretettel, ám tiszteletlenül helyezik ide-oda, párosítják össze Budapest neves épületeit, közösen készített xeroxmontázsaikon; Hegedűs 2 László a Bazilika és a Képzőművészeti Főiskola épületeiből montírozott össze komor piramisokat. A grafikusok közül Felvidéki András és Takács Márton emelkednek ki. Az utóbbinál művészi értékén túl megejtő az a tanítványi alázat, amellyel Piranesit megközelíti. Mer és tud hasonló lenni, s közben nem válik utánzóvá. Felvidéki András képei Dürert idézik, sötét erők, ördög, oroszlán, sárkány rémisztenek, ugyanakkor valami vándorcirkusz-hangulat is árad, és oldja a feszültséget. Mindezek ismert helyszíneken, a Lánchídon és a Városligetben. A kiállítás egyik legjelentősebb műve Bajkó Anikó Siratófala. A nagyméretű, többféle művészi eszköz felhasználásával készült képet, melyen épületrészletek láthatók, a szétszórtság, az eltérő léptékű felnagyítások és a pasztellszínek emelik vallomássá; az otthont adó városról, mindarról, ami ott történt és megtörténhet. Fábián Noémi Fal I. és Fal II. című alkotásain durva anyagokkal páratlan érzékenységet fejez ki. Természetesen nemcsak a felsorolt alkotók érdemelnek dicséretet, sok jó ötlet, szép megvalósítás várja a látogatót. És ugyan sok munka nem kifejezetten a pályázatra készült, öröm látni, hogy egy jó elképzelés mennyi emberi energiát, játékosságot tud felszabadítani.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon